|
|
|
| Előadó: | Zé |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
Z. (verze 1.)
Fogak, karmok... fekete szempárok
tiszta szív húz, akadályt nem látok!
Tépd a szárnyam ki démon hogy ha elszállok
de addig TAKARODJ! Mennem kell, nem várok!
Mosoly, kézfogás, ölelés: Kelepce!
Testvér szúrj hátba, de ne nézz a szemembe!
Úgy se mertek soha... megszoktam a fajtátok
mindig kimondom ezt, fáj... a szám bevarnátok
Hosszú az út, hibák, botlások, harag...
számtalan szebbnél szebb szó elszárad, de marad
Ma minden olyan nehéz, él a remény: Holnap hát ha...
Én-Én vagyok, én nem változom... nem nézek hátra!
Az omlik össze amit oly erősnek véltünk
azza leszel, azzá leszünk mind amitől féltünk!
Az tépi a kurva szívet ki akire nem gondolsz
hát gyere bátran magány! Nem rettegek hogy megcsókolsz.
Refrén (D.Nero)
Bármit is adtam, az nektek túl kevés volt
Nem kértem semmit mégis ép elég volt
Az, hogy: Az ég bolt igazi fényét (fényét)
Hamis árnyak feketére fessék
Z. (verze 2.)
Bárcsak akkora sztár lennék, mint amit hisztek.
Bár annyi pénzem lenne, mint amennyit hisztek.
Bár olyan boldog lennék, mint amit láttok.
Bárcsak annyi mindent adhatnék, mint amit vártok.
Tudom: Sose' elég semmi. Tudom, mert látom!
A szemed árul el, bármit is ejtesz ki a szádon
"A hibás én vagyok" ti ártatlanok... hagyd a faszba
a saját kardodra feküdtél bátyja... nézz magadra!
Leírok mindent, így nem nyel el az örvény
"Papír és tinta" vagyis: "Pisztoly és töltény".
Önmagamra halgatok, ti vágóhídra visztek
elfojtanád az enyémet ha pislákol a fényed.
Szilánkok a mellbe, örök harag minden emlék
ismerős lenne a táj akár merre mennék.
Azt nem tudom hogy hol lesz a vége
de megígérem: Kap egy tükröt minden áruló, hogy:
Jónak jön a szégyen...
Refrén (D.Nero)
Bármit is adtam, az nektek túl kevés volt
Nem kértem semmit mégis ép elég volt
Az, hogy: Az ég bolt igazi fényét (fényét)
Hamis árnyak feketére fessék
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
