|
|
|
| Előadó: | Különc |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Hallgatod azt amiket a szíved diktál
Megrészegít pár dolog, pedig nem is ittál
A férfi aki itt ál a tükörbe bambulva
Teste megremeg, az arca megfakulva
Megvadulva mint egy musztáng lázad a lélek
Tarts ki! Én csak ennyire kérlek
Omladoznak a székek, nem ülhetsz le pihenni
Így kezdenek sokan elfáradni és kilenni
Megmosod az arcod miközben a csempék hullanak
Megfogod a fegyvered nem várod meg míg megunhatnak
Táradat zsebre, meg egyet a stukkerba
9 milissel orosz ruletteznél...igen sírva
A Sorsod meg van írva de lesz következő fejezet?
Vagy kíméletlenül ok nélkül így lefejezett?
Csak egy sárga levél amit papád hagyott
Még ma is erősek a szavai, pedig ő már rég halott
A sorait olvasva töprengesz az értelmén
Vajon miről szól az Élet? Kérdem én
Nem élek téveszmén, a levéllel végezvén
Gubbasztasz egyedül megrokkanva, szétesvén
Ez ellen kiképezvén már vágod a lépést
Megválaszolva ezzel megannyi kérdést
Leszarva megannyi társadalmi sértést
Elindítod magadból egy skulóval a vérzést
_____________*HOOK*_________________
Lejátszódik rövid életed minden mozzanata
Ami számít, hogy meghalsz, hogy szabadna?
Vajon ha egy ország lennél, kire szavazna
minden sejted? Már sejted milyen szavakra
épül fel a gondolatom? Mondogatom a magamét
Hogy igyekezz egybe lenni ne pedig szanaszét
...élettelenül fekszel a földön
Már késő megkérdezned "Miért kell megölnöm..."
...azt aki egész idő alatt veled volt
az te magad vagy, de már az is holt
Tört ágra verődve vergődsz a fájdalomtól
A halál hideg ölelése fagyaszt, mára rombol
Áthatol a zsigereiden, de még mindig élsz
Paradoxon módon a haláltól félsz
Remélsz, de mit? Hogy megkímél a golyó?
Hogy amit folyni látsz a padlón nem bíbor folyó?
Vörösre festetted a földet, a levél is átázott
Meredt tekinteteddel sárgás színét pásztázod
Lassul a szívverés. Veteránként halsz meg
Utolsó élményként kiáltják: "nem vársz meg?"
Felnézel ki az... a feleséged, gyereked
aki még meg sem született...de megmerted
S utolsó sikolyoddal ülsz fel az ágyon
...gondold végig mi történt s mindez milyen áron...
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
