


| Előadó: | The Medley's |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pauer Gellért |
|
Magos Bálint |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Ez gyanús,
ez nagyon gyanús,
a kígyó az ölembe
simul
és a borús
időből tanulja,
hogy a kertváros
csak egy szélhámos.
Ettől szétmegy minden,
szép már innen
csak az lehet,
aki nem is szeret,
de az nem is mehet
a mennybe veled,
megint az ismert utcák,
Lövölde terek,
mikor a jövök-megyektől
halott leszek,
az italboltban is csak
tejet veszek,
a teher nehéz,
a nyomott hetek,
a tömött hév,
az idegenek,
ez egy lökött év,
te meg idegbeteg,
nagy az ismeretlen
mint hitel hegyek,
ez az ismert betegség
ez jutott neked,
ha te menekülnél,
én majd futok veled!
Látod?
Látod mi lett a vége?
Te tudtad előre, hogy
nincs is rosszul
aki panaszkodó,
csak ragaszkodó,
ha elmegy a hajó...
Nem, nem, nem, nem, nem
lehet ez a vége,
dehát miért ne?
Lassan kábít el,
és hirtelen lép le,
szerelem a vége!
(x2)
Nehéz!
Nehéz indulás.
Nincsen sehol
egy lelki-társ,
aki hazavár,
telefonál.
vagy csak hülyének nézi a vakot.
Te meg bogyókat szedsz be,
hogy ne kelljen papot
hívni, csak hagyod,
amit nem lehet bírni,
hidd el,
mindig van miért sírni,
vagy vedelni,
mint a Nagymező,
ha ez szerelem volt
ma csak szesztemető,
hazudtam én is,
nem lesz jobb idő,
a nyár csak karodból tűnt elő,
én is álmodtam,
mikor jól voltam,
a forróság amikor rád-robban,
lávaként, mondjuk az ágyadban,
Te meg csak fekszel,
félig ájultan,
mint egy dermedt kőhulla Pompeiban...
Elég,
ebből éppen elég,
aki a Napba repül,
az mind porig ég,
aki csak nézi,
az is megvakul,
de mindenki
a saját kárán tanul...
Nem, nem, nem, nem, nem
lehet ez a vége,
dehát miért ne?
Lassan kábít el,
és hirtelen lép le,
szerelem a vége!
(x2)



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.