|
|
|
| Előadó: | The Medley's |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pauer Gellért |
|
Magos Bálint |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A részeg szombat reggelt a teraszon töltöm,
nem a Trolltungán.
Nem iszom sokat, mert megígérted,
hogy átugrasz hozzám ma délután.
Átjössz hozzám, és főzöl nekem,
én meg várok rád, de tudom, este lesz,
este jössz csak át, fáradt leszel,
és rám találsz majd egy hét után.
Egy átivott, átevett, átharcolt hét után
azt kapod majd, amit látni szeretsz,
és megkérdezed majd, hogy szeretlek e még,
és ha igen miért, mert te nagyon szeretsz...
Úgy teszel majd, mintha örülnél nekem,
mintha nem lepne meg az, amit itt találsz,
én meg nem mondok semmit, csak átölellek,
de Pesten ölellek, nem a Trolltungán.
Emlékszel rá, aznap esett és ázott Pest,
Te harmat-arccal jöttél az esőben kipirultan, ragyogva.
Emlékszel rá, esett és ázott Pest,
a Király utcánál elém értél és rám nevettél, én meg nevettem rád.
Nekem öt macskám van, gonoszak mind,
gonoszabbak nálad, nem emberek.
Engem mind az öt imád, és megtesznek bármit,
bármit megtesznek, hogy rossz legyek.
De nem leszek rossz, csak a teraszig megyek,
csak a teraszig megyek és lenézek rád.
Még egy sör, még egy szál, számítok rád,
számítok rád, pedig nem lehet.
Hosszú, meleg nyár, áram is van,
és gáz, meg egy őrült, aki epedve vár,
háromszáz négyzetméter keresztmetszetet
egy golgotán felfelé cipelő váll.
Damjanich harminckettő, egy dohánybolt mellett,
Rómába ér, aki idetalál,
de Te este jössz majd, mikor sötét lesz minden,
de Pesten lesz sötét, nem a Trolltungán.
Emlékszel rá, aznap esett és ázott Pest,
Te harmat-arccal jöttél az esőben kipirultan, ragyogva.
Emlékszel rá, esett és ázott Pest,
a Király utcánál elém értél és rám nevettél, én meg nevettem rád.
Te gyertyákat adtál, mikor nem volt még áram,
Te itt voltál velem minden éjszaka.
Parfümöt fújtál a párnámra reggel,
mert tudtad, hogy hiányzol, ha nem érsz haza.
Haza időben, mert Te mindig késtél,
mindig késel, mert Te mindig rohansz.
Én meg sosem rohanok, én csak itthon várlak,
azt álmodom, hogy Te hozzám rohansz.
És a pékség, meg a dohánybolt, meg a szépségszalon,
meg az eladó lány, meg zokogó nő,
Meg a megállóban fetrengő hajléktalan,
meg az üvegek, a dobozok, a dugók, a csikkek,
az eldobott tűk, meg a kupakjaik
várnak rád, itt a teraszomon,
de Te este jössz majd, mikor sötét lesz minden,
a belvárosban, nem a Trolltungán.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
