|
|
|
A részeg szombat reggelt a teraszon töltöm,
nem a Trolltungán.
Nem iszom sokat, mert megígérted,
hogy átugrasz hozzám ma délután.
Átjössz hozzám, és főzöl nekem,
én meg várok rád, de tudom, este lesz,
este jössz csak át, fáradt leszel,
és rám találsz majd egy hét után.
Egy átivott, átevett, átharcolt hét után
azt kapod majd, amit látni szeretsz,
és megkérdezed majd, hogy szeretlek e még,
és ha igen miért, mert te nagyon szeretsz...
Úgy teszel majd, mintha örülnél nekem,
mintha nem lepne meg az, amit itt találsz,
én meg nem mondok semmit, csak átölellek,
de Pesten ölellek, nem a Trolltungán.
Emlékszel rá, aznap esett és ázott Pest,
Te harmat-arccal jöttél az esőben kipirultan, ragyogva.
Emlékszel rá, esett és ázott Pest,
a Király utcánál elém értél és rám nevettél, én meg nevettem rád.
Nekem öt macskám van, gonoszak mind,
gonoszabbak nálad, nem emberek.
Engem mind az öt imád, és megtesznek bármit,
bármit megtesznek, hogy rossz legyek.
De nem leszek rossz, csak a teraszig megyek,
csak a teraszig megyek és lenézek rád.
Még egy sör, még egy szál, számítok rád,
számítok rád, pedig nem lehet.
Hosszú, meleg nyár, áram is van,
és gáz, meg egy őrült, aki epedve vár,
háromszáz négyzetméter keresztmetszetet
egy golgotán felfelé cipelő váll.
Damjanich harminckettő, egy dohánybolt mellett,
Rómába ér, aki idetalál,
de Te este jössz majd, mikor sötét lesz minden,
de Pesten lesz sötét, nem a Trolltungán.
Emlékszel rá, aznap esett és ázott Pest,
Te harmat-arccal jöttél az esőben kipirultan, ragyogva.
Emlékszel rá, esett és ázott Pest,
a Király utcánál elém értél és rám nevettél, én meg nevettem rád.
Te gyertyákat adtál, mikor nem volt még áram,
Te itt voltál velem minden éjszaka.
Parfümöt fújtál a párnámra reggel,
mert tudtad, hogy hiányzol, ha nem érsz haza.
Haza időben, mert Te mindig késtél,
mindig késel, mert Te mindig rohansz.
Én meg sosem rohanok, én csak itthon várlak,
azt álmodom, hogy Te hozzám rohansz.
És a pékség, meg a dohánybolt, meg a szépségszalon,
meg az eladó lány, meg zokogó nő,
Meg a megállóban fetrengő hajléktalan,
meg az üvegek, a dobozok, a dugók, a csikkek,
az eldobott tűk, meg a kupakjaik
várnak rád, itt a teraszomon,
de Te este jössz majd, mikor sötét lesz minden,
a belvárosban, nem a Trolltungán.
