|
|
|
| Előadó: | Verőköltő |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Gressai Ferdinánd |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Alternatív |
| Címkék: | Keressük! |
kiköp az élet, és
azt mondja, látom, semmi vagy
te is csak eltűröd
veled is történik
ülsz az anyós ülésen
tisztára sírt szemekkel
amennyit vétkeztél,
annyival lehetsz boldogabb
a célegyenesben kell feladni,
aztán már késő,
úgysem volt soha semmi úgy,
ahogy képzeltem
a csodák csak gúnyolnak
fénylő csupasz hátsójukat mutatják,
hogy igenis léteznek,
léteznek, csak nem nekem
ahová először ülsz,
ott fogsz ülni egész életedben
a többi csak vergődés
amire gondolni sem akarok
csak az jár a fejemben
és szétszed, szétmarcangol
ő meg majd azt mondja,
hogy ezt az egész szenvedést
te élvezed a legjobban
te élvezed a legjobban
ezt a kietlen, rád hagyott
vergődést, amibe befelé evezel
lusta álhaláltusa
nem is nagyon tudsz már
magadról semmit sem,
hogy magadból hogyan lettél
ennyire semmilyen
nem is nagyon tudsz már
a mindenben szétáradt
sejtjeidből annyit egymás mellé
összelökdösni, hogy mondhatnád
hogy ott vagy
késő II. megaláztatás
most is ugyanúgy figyelem,
ahogyan már korábban,
de én még most sem tudom,
hogy hol veszett el magában
a méltóságát ő becsomagolta,
és elküldte nekem,
de biztos elkeverte a posta,
/de most a posta laposra taposta
mer' én nem kaptam mást,
csak megaláztatást
nehezemre esik kevésbé idegesen
cselekednem, ha végig az van bennem,
hogy elmenni innen
nem férek el az ürességtől,
nem köszönni senkinek, csak felállni és elmenni innen
nagy, fehér, rettegést tápláló falfelületen
fekszem, villan valami a szemembe bele:
a horror vakui
amire gondolni sem akarok,
csak az jár a fejemben
az én szemem ezennel elhomályosul
nézegesd magad
másokéban / az erre méltatlanokéban
ezentúl
késő III. fóbiák
nem nagyon tudok már a mindenben szétáradt
sejtjeimből annyit egymás mellé összelökdösni,
hogy mondhatnám, hogy ott vagyok,
hogy ott van a legnagyobb rész belőlem
a belső hang elhallgat, először csak aprócska
valóságokat, azután teljesen,
szemérmetlenül, válogatás nélkül mindent előlem
de ő mindenképpen szereti szabadnak tettetni magát,
legalább ennyivel közelebb legyen hozzá a távolság,
mikor a belső hang elnémul
a zongora elé sem mer már leülni,
akkora zajnak játszott egykor ellen,
a kialakult csendnek viszont minden egyes
leütött hang melléhull
mindamellett, hogy unott könnyhullatásom hallatára
megjátszottnak érzek egy-két
mégsem hamis gondolatot / önkéntelen mozdulatot
azt mondanám, hogy semmibe nem kényszerítem magam,
amibe eleve nem kényszerülök
eképpen belesulykolom magam a valóságba
itt a hiba
itt van a kutya elásva
csak fóbiákat nevelgetek
magamban itt, te megeteted,
én megmutatom, hogy hol találja
bennem, amit még tönkretehet
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
