|
|
|
| Előadó: | Arizone |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Átlag a típusom, az underground stílusom, a világ elől nem bújdosom, a színpadon futkosom!
A fájdalmam kikiáltom!
Ha mikrofont egyszer a kezembe kapom, hiába kunyizol, neked oda nem adom!
Akármit teszel, gerezdekre szeletellek, keresztbe teszek, szarba hajítalak,
A spanjaiddal együtt, akik mind melletted állnak!
Hát lásd öregem, hogy az underground mit tesz velem, nem érdekel, nekem ez az életem!
Érsd meg testvér, én már egyszer megértettem régen!
Felnéztem, és csillagokat láttam az égen, az éjben,
Elordítottam magam, az élet pompás,mégis régóta ülök a szarban!
Karban tartók, égi növendékek, mind kapják be a farkam, én az igaz-mondóknak hiszek!
A klónok megmondják a frankót, amit én tisztelek!
Összetartás, rímszabás, kiosztás, vérontás, bosszútállás!
Csalás, szarba taszítás, ármánykodás, furkálódás!
A szegény embereknek, csak az utca ad szállást, de csupán ennyit semmi égi áldást, éljen
Ahogy tud, de neki ez nem fekszik, nem csinál mást, csak jó messzire elfut.
A jövő eljött..
Mi felszállunk a felhők fölé, az undergrounddal együtt!
Különben az élet szétüt,
De mi egymás mögé rakosgatunk, sokezer betüt!
Szótagokra osztjuk, a végén rímeket faragunk,így áll össze a képlet,
A végleges változat, a teljes szöveg!
Remek, ezzel megvolnánk végre,
Magunkra nézve...
Mostmár elég erősek vagyunk
Felvesszük a nyúlcipőt, és az undergrounddal haladunk.
Sohasem szaladunk, csak nagy léptekkel araszolunk, a cél felé.
Elmegyünk az Isten mellett, érdekes érzés hasít belé!
De nem fordulunk felé, és nem kérjük a segítségét!
Csak elhagyjuk, mint az ember az egészségét
Lehet, hogy tisztázni kéne végre a kibaszott félreértést,
De a négy harcos, nem visel el semmilyen sértést!
Refr : Undergound a felhők fölött, nem mozdulunk innen!
Ketten, hárman, négyen, lebegünk a térben!
Én sohasem a Jóistent kértem,
Hogy irányítsa az életem!
Az undergroundhoz vágyom, fel a felhők fölé!
Az mc-k helyszínére az igaz-mondók közé!
Ha megfigyeled, és felfogod, hogy mit akar az élet,
A loosereket nemsokára az underground oldalán a felhők fölött nézed!
Nyújtsd ki a kezed,
Várd a segítséget!
Underground a felhők fölött, és ez még csak a kezdet , nem az elmélet, ez a gyakorlati szakasz,
Nemsokára mindent megtehetsz, amit csak akrsz!
Az álom szerte foszlik,már a valóságé minden!
Össze-vissza, szabadon szállhatsz a hipertérben!
Ez a világ 2 dimenzióból indult, és a negyedikig fajult, eltörölve mindent,
Az álomvárat lerombolta, a romok helyére egy igaz kastényt épített.
Feltette tétnek, az életet a földet,
Szerencsés lapott húzott, és nyereséget szenvedett!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
