|
|
|
|
|
| Előadó: | PhoenixBeta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | hip-hop rap |
| Címkék: | Keressük! |
"Mint málló szobrok s festmények között,
úgy járok-kelek, úgy rémüldözök,
úgy hallgatok köztetek, asszonyok:
milyen silány volt az anyagotok,
milyen romló, hogy tíz-húsz év alatt
szépségetekből semmi sem maradt.
Ismerlek jól… emlékszem… S veletek
vénülök én is: tudom, mit lehet
mutatni még, csalni, megjátszani,
s tudom azt is, hogy mi az igazi:
az igazi elveszett s egyre vész…
De még hazudik a megbékülés,
mert húsunkban fáj, rombol s egyre nő
a legszörnyűbb betegség, az idő, "
Phoenix:
A szél fúj, a táj szép
a képkereteken ecsetet megremegtet a kéz,
ami alkot és tűr
a lélekkel, hol tátong az űr.
Kortárs varietéket ír a szív,
Arigatókat mond az agy, (Agy? Mi?)
Te hobbi sebész vagy.
Barikádokat rak az aligátor,
belső Küklopsz vagy Á...dám
Endre vagy Dezső. Szende a Hold
tentét dalol, a Nap szépítkező.
Mi a tegnapban lélegzik,
múltjának csahol, jelenre éhezik,
De valahol mindig elveszti a semmit!
Árnyéka érinthető magának, (Kinek?)
másnak tapintható,
én meg szeretlek...tapintatból.
Beta:
Életre ítélve élj boldogan, mint rokona a halálnak.
Én csak STOP táblát lengetek a magánynak.
Csak most, csak mást, csak nem köhög vért az ég
Unalom, lemondás, rokkantság, amit én szeretnék.
A semmit ölelem, te már a mindent tartod, bár
üres szívvel. Teli tárral a pisztolyt markolnád.
Én szeretem az unalmat. Szeretem a fáradtságot.
Szeretem önmagam és én szeretem ezt az kétszínű világot.
Szeretem a feledést. Szeretem, amit Te is.
Az szeretnék lenni, ami Te is!
És szeretem az öregséget, szeretem az őszt a telet,
szeretem, hogy szeretnélek megölelni, de nem lehet,
szeretem a tömegkommunikációt,
szeretem a végletes érzelmek hullámát,
az utálatot és szeretem, ahol sívár a képzelet.
Szeretem, ahol nem létezik művészet.
Szeretem azt, amit én alkotásnak nevezek.
Szeretem, ami értéktelen, ami sivár, ami giccs.
Szeretem, ami vagyok. Szeretem amim van
és gyűlölöm amim nincs!
Szeretem a lemondást, a nyomasztó gondokat
Szeretem a háborút, szeretem a hullafoltokat.
Szeretem, ami pusztít, ami taszító, ami bánatos.
Szeretem, ami borús, ami átlagos.
Szeretem, ami butít, ami nyomaszt, ami fáradt
Szeretem a portréját egy hervadó virágnak.
Gyűlölöm, ami derűs, ami színes, ami vidám
Csak azt szeretem, amit készen, tálcán elém nyújt a világ!
Imádom, amit Te is imádnál, ha talán
Életre ítélne a Halál!
Rodney:
Forró viaszba mártott testtel
kényszerzubbonyt rendel fiók bezártak
A lányok s a fiúk eláznak az ágyhoz kötözött vágyak.
Gondolj velem egyet és ugyanazt!
Mond, hogy te is csak jót akarsz, Másnak!
A lángot adod. A lángot,
talán keresed bennem és találod!
Phoenix:
Tartom a tétet, a bakot, a hátam, a gyertyát
Odébb állok, nem szólok. Nem bánt, hogy Te is csak
Párzó kéjleső vad vagy, kire lőnek a puskával.
Halkan maradok fogoly és áldozat,
ki büszkén mellőzi az alvást,
Míg összegyűröm a fényképed, vagy
Míg a szerelem fajfenntartás. Csak
Annyit kérek a világot ne kerekebbé tedd,
Ha lehet a véred add büszkén eme csatatérnek
Hol a holnapba nézek, jobban élünk, mint a jövőben
Te meg Magad látod meg a kémcsőben
Evezel az ismeretlenbe, ki nem ismerem magam Benned!
A bolygón csak a tér vagy, az elvek büszkén nyakadnak mennek
Az ér nagy, éjjeli mécsest húz a reggelre a harmat,
De azért vagy ily kába, mert önmagad feldaraboltattad,
Ténnyé válik a hipotézis és nem lap nélküli licitté.
Je t'aime-re mosoly, mi már csak egy Pompeii kövület.
Csak egy kicsikét tudd, mi a létezésed ára,
Vagy hagyatkozz a bukott diák írástudására
Szóette vászonba bújtatott a jeges lángoló hajnal.
Ha engem is Téged is. Gyere menjünk karddal!
Beta:
Láttam már elég bóbitát, láttam elég hibát ahhoz,
Hogy úgy gondoljam én is nyugodtan köztetek hibázhatok.
Termékből termékbe, nemlétből nemlétbe
Morzsák vagyunk a morzsák között elvétve.
Szemlátomást a szem látott mást,
Míg az érzékszervek átverve építettek
Veséből májból maguknak értékrendet.
Ahol a mi művészetünk, már hogyha nevezhetjük annak
Nem ér semmit mégis köthetünk rá halálig tartó szabadalmat.
Depresssziós magányos fájdalom, fáj nagyon.
Rágógumivá rágott szóképekből tákolt fájdalom
Művészietlen kietlen pusztaság, pusztulás
Vég, értelmetlen szóismétlés, mint minden csak kicsit másképp.
Lerombolt városok, ócska szobafestői tájképek.
Proli, nihil, szánlamas nedves falon lógó festmények.
Ujjatlan zongoristák komponálta ihlettel
Vallásosságot hírdetve, hátra arccal Istennel.
Olcsó zenei eszközök, semmit érő gondolatok, melyek minket
formáltak, amit Te kineveztél semmit mondó giccsnek!
Rodney:
Forró viaszba mártott testtel
kényszerzubbonyt rendel fiók bezártak
A lányok s a fiúk eláznak az ágyhoz kötözött vágyak.
Gondolj velem egyet és ugyanazt!
Mond, hogy te is csak jót akarsz, Másnak!
A lángot adod. A lángot,
talán keresed bennem és találod!
"benne a lassú halál dolgozik,
kiüti rátok hullafoltjait:
asszonyok, isten remekművei"
11. alkalommal tér vissza a Budapest Ritmo, amely a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében kerül megrendezésre 2026. április 9-11. között.
Közép-Európa egyik legizgalmasabb világzenei találkozópontja idén új, kompaktabb formátumban valósul meg: a koncertek és a konferencia programok egyaránt a Magyar Zene Házában kapnak helyet.
A különleges akusztikai adottságokkal rendelkező koncertterem, az Európában is egyedülálló Hangdóm és a csúcstechnológiás hangrendszer mind a butik fesztivál sokszínű zenei világát szolgálják majd a Zene Házában.
A Városliget közvetlen közelsége a nappali szakmai programok és esti koncertek között természetes találkozási pontként és inspiráló környezetként működik.
Fotó: Magyar Zene Háza
A Budapest Ritmo egyszerre fesztivál és találkozópont
Egy olyan tér, ahol a hagyományos és kortárs, a szakma és a közönség, a lokális és globális zenei világok természetes módon kapcsolódnak egymáshoz.
Meglepetésekre hangolva
A tavalyi jubileumi Ritmo pezsgő atmoszféráját továbbgondolva az idei program is olyan előadókat vonultat fel, akik egyszerre teszik otthonossá az újat és izgalmassá a megszokottat. A tizenegyedik Budapest Ritmo csütörtökön egy ingyenes nyitónappal indul a Magyar Zene Házában, ahol három fiatal feltörekvő zenekar debütál meghívott nemzetközi szakemberek és a Ritmo közönsége előtt a showcase program keretében, amely idén is a világzene friss tehetségeit, a zenei gyökerek és kortárs hatások találkozását mutatja.
Fellép a szerb Naked zenekar, akik a Kossuth- és WOMEX-díjas Lakatos Mónika új formációjával, a FolkTrióval kiegészülve a balkáni és roma zenei hagyományokat hozzák közel.
Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb hazai zenekara, a fiatal Hakumba is pezsdítő és energikus koncertélményt ígér. A nemzetközi előadók sorát a párizsi Ko Shin Moon vezeti fel, akiknek zenéjében
a tradicionális mediterrán hangszerek és analóg szintetizátorok teremtik meg az egyedülálló pszichedelikus hangzást.
Fotó: Budapest Ritmo
A szombati koncertprogram igazi zenei ritkaságokkal kecsegtet
Három kontinens előadói érkeznek, hogy sokrétegű, magával ragadó hangzásvilágukkal bűvöljék el a Ritmo közönségét. Az estét a balkáni motívumokat érzékenyen újragondoló szlovén Bakalina Velika kezdi, majd különösen izgalmas élményt ígér a dal:um fellépése, akik a dél-koreai folk letisztult szépségét minimalista, kísérletező nyelvre fordítják le.
A nap csúcspontjaként Kubából érkezik a Grupo Compay Segundo: a legendás zenei örökséget életben tartva idézik meg a havannai éjszakák lüktető, időtlen atmoszféráját. Az estéket DJ-program zárja, további fellépők hamarosan.
Fotó: Grupo Compay Segundo/Budapest Ritmo
Két nap szakmai fókuszban a zeneipar
A fesztivál fontos eleme a kétnapos szakmai konferencia, amely nemzetközi és hazai szakemberek részvételével vizsgálja a világzene és a kapcsolódó szcénák aktuális kérdéseit. 2026-ban a program külön hangsúlyt fektet a magyar zeneipar helyzetére, lehetőségeire és nemzetközi kapcsolódásaira, teret adva párbeszédnek, tudásmegosztásnak és új együttműködéseknek.
Kiemelt kép: Budapest Ritmo
