|
|
|
| Előadó: | PhoenixBeta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | hip-hop rap |
| Címkék: | Keressük! |
"Mint málló szobrok s festmények között,
úgy járok-kelek, úgy rémüldözök,
úgy hallgatok köztetek, asszonyok:
milyen silány volt az anyagotok,
milyen romló, hogy tíz-húsz év alatt
szépségetekből semmi sem maradt.
Ismerlek jól… emlékszem… S veletek
vénülök én is: tudom, mit lehet
mutatni még, csalni, megjátszani,
s tudom azt is, hogy mi az igazi:
az igazi elveszett s egyre vész…
De még hazudik a megbékülés,
mert húsunkban fáj, rombol s egyre nő
a legszörnyűbb betegség, az idő, "
Phoenix:
A szél fúj, a táj szép
a képkereteken ecsetet megremegtet a kéz,
ami alkot és tűr
a lélekkel, hol tátong az űr.
Kortárs varietéket ír a szív,
Arigatókat mond az agy, (Agy? Mi?)
Te hobbi sebész vagy.
Barikádokat rak az aligátor,
belső Küklopsz vagy Á...dám
Endre vagy Dezső. Szende a Hold
tentét dalol, a Nap szépítkező.
Mi a tegnapban lélegzik,
múltjának csahol, jelenre éhezik,
De valahol mindig elveszti a semmit!
Árnyéka érinthető magának, (Kinek?)
másnak tapintható,
én meg szeretlek...tapintatból.
Beta:
Életre ítélve élj boldogan, mint rokona a halálnak.
Én csak STOP táblát lengetek a magánynak.
Csak most, csak mást, csak nem köhög vért az ég
Unalom, lemondás, rokkantság, amit én szeretnék.
A semmit ölelem, te már a mindent tartod, bár
üres szívvel. Teli tárral a pisztolyt markolnád.
Én szeretem az unalmat. Szeretem a fáradtságot.
Szeretem önmagam és én szeretem ezt az kétszínű világot.
Szeretem a feledést. Szeretem, amit Te is.
Az szeretnék lenni, ami Te is!
És szeretem az öregséget, szeretem az őszt a telet,
szeretem, hogy szeretnélek megölelni, de nem lehet,
szeretem a tömegkommunikációt,
szeretem a végletes érzelmek hullámát,
az utálatot és szeretem, ahol sívár a képzelet.
Szeretem, ahol nem létezik művészet.
Szeretem azt, amit én alkotásnak nevezek.
Szeretem, ami értéktelen, ami sivár, ami giccs.
Szeretem, ami vagyok. Szeretem amim van
és gyűlölöm amim nincs!
Szeretem a lemondást, a nyomasztó gondokat
Szeretem a háborút, szeretem a hullafoltokat.
Szeretem, ami pusztít, ami taszító, ami bánatos.
Szeretem, ami borús, ami átlagos.
Szeretem, ami butít, ami nyomaszt, ami fáradt
Szeretem a portréját egy hervadó virágnak.
Gyűlölöm, ami derűs, ami színes, ami vidám
Csak azt szeretem, amit készen, tálcán elém nyújt a világ!
Imádom, amit Te is imádnál, ha talán
Életre ítélne a Halál!
Rodney:
Forró viaszba mártott testtel
kényszerzubbonyt rendel fiók bezártak
A lányok s a fiúk eláznak az ágyhoz kötözött vágyak.
Gondolj velem egyet és ugyanazt!
Mond, hogy te is csak jót akarsz, Másnak!
A lángot adod. A lángot,
talán keresed bennem és találod!
Phoenix:
Tartom a tétet, a bakot, a hátam, a gyertyát
Odébb állok, nem szólok. Nem bánt, hogy Te is csak
Párzó kéjleső vad vagy, kire lőnek a puskával.
Halkan maradok fogoly és áldozat,
ki büszkén mellőzi az alvást,
Míg összegyűröm a fényképed, vagy
Míg a szerelem fajfenntartás. Csak
Annyit kérek a világot ne kerekebbé tedd,
Ha lehet a véred add büszkén eme csatatérnek
Hol a holnapba nézek, jobban élünk, mint a jövőben
Te meg Magad látod meg a kémcsőben
Evezel az ismeretlenbe, ki nem ismerem magam Benned!
A bolygón csak a tér vagy, az elvek büszkén nyakadnak mennek
Az ér nagy, éjjeli mécsest húz a reggelre a harmat,
De azért vagy ily kába, mert önmagad feldaraboltattad,
Ténnyé válik a hipotézis és nem lap nélküli licitté.
Je t'aime-re mosoly, mi már csak egy Pompeii kövület.
Csak egy kicsikét tudd, mi a létezésed ára,
Vagy hagyatkozz a bukott diák írástudására
Szóette vászonba bújtatott a jeges lángoló hajnal.
Ha engem is Téged is. Gyere menjünk karddal!
Beta:
Láttam már elég bóbitát, láttam elég hibát ahhoz,
Hogy úgy gondoljam én is nyugodtan köztetek hibázhatok.
Termékből termékbe, nemlétből nemlétbe
Morzsák vagyunk a morzsák között elvétve.
Szemlátomást a szem látott mást,
Míg az érzékszervek átverve építettek
Veséből májból maguknak értékrendet.
Ahol a mi művészetünk, már hogyha nevezhetjük annak
Nem ér semmit mégis köthetünk rá halálig tartó szabadalmat.
Depresssziós magányos fájdalom, fáj nagyon.
Rágógumivá rágott szóképekből tákolt fájdalom
Művészietlen kietlen pusztaság, pusztulás
Vég, értelmetlen szóismétlés, mint minden csak kicsit másképp.
Lerombolt városok, ócska szobafestői tájképek.
Proli, nihil, szánlamas nedves falon lógó festmények.
Ujjatlan zongoristák komponálta ihlettel
Vallásosságot hírdetve, hátra arccal Istennel.
Olcsó zenei eszközök, semmit érő gondolatok, melyek minket
formáltak, amit Te kineveztél semmit mondó giccsnek!
Rodney:
Forró viaszba mártott testtel
kényszerzubbonyt rendel fiók bezártak
A lányok s a fiúk eláznak az ágyhoz kötözött vágyak.
Gondolj velem egyet és ugyanazt!
Mond, hogy te is csak jót akarsz, Másnak!
A lángot adod. A lángot,
talán keresed bennem és találod!
"benne a lassú halál dolgozik,
kiüti rátok hullafoltjait:
asszonyok, isten remekművei"
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
