|
|
|
| Előadó: | Magidom |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Varró Dániel |
|
Benyhe Róbert |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gyere, nevető szemű, airwaves leheletű!
Bús lovagod ma terád vár
egyedül a pattogatottkukorica-szagú moziban,
ahova csupa pár jár;
lépkedek ide-oda idegesen én itt,
jaj, úgy tépi a szívemet a szerelem is,
ahogyan a jegyeket a nénik.
Gyere na, hisz íme,
a nap kisütött kint, fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek,
a lomb is zöld, és tele van a pláza,
gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te -
mennek már odabent, gyönyörűm,
az előzetesek, nosza, jöszte!
Kukorica, perec és a kóla kezünkbe,
zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére,
amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerúgod a papucsodat,
és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.
Betege vagyok a szerelemnek,
a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is
ugyanoda nyúl be a kukorica végett,
fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy -
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad,
olyan gyönyörű vagy
Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád,
és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled,
amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék,
a halálban is édes a sorsa.
Két kibújó telihold a trikód
ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény
a te bőröd, a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik,
és a szíve teli szerelemmel.
Cicamica, mit tegyek,
annyira édes a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem,
a vágy lólába ha néha kilóg is alóla...
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere, szerelemnek örülni
hajoljál össze te velem a sötétben.
Kedves Margaret Island család,
‘Annyi minden történt már, hogy a szívben épp elfér’: 11 év, 5 lemez, megszámlálhatatlan koncert és emlékezetes pillanat a fonyódi Sellő büfétől a Sziget nagyszínpadáig.
Margaret Island-dalszövegek itt.
Most pedig elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk.
11 évvel ezelőtt azért kezdtünk el együtt zenélni, hogy minél többet adhassunk nektek és magunknak. A zene szeretete, a koncertezés, a bakancslistás élmények és a dalok fontak össze minket veletek egy óriási családdá.
Az elmúlt hónapokban sokat dolgoztunk magunkon közösen és egyénileg is. Együtt nőttünk fel, a vágyaink pedig ennyi idő távlatából természetszerűleg megváltoztak. Beszélgetéseink során realizálódott, hogy mások lettek a motivációink, szétfutottak az álmaink és a jövőképünk, ezért együttesen arra a döntésre jutottunk, hogy befejezzük a közös zenélést.
Nem megyek én sehova-klip itt.
Ez számunkra is egy nehéz és kihívásokkal teli időszak, de hiszünk abban, hogy a változás jó dolog, és egy történet lezárása mindig új kezdeteket rejt magában.
Egymás tisztelete, szeretete és támogatása mellett köszönünk el tőletek, hálásak vagyunk a számtalan szép közös pillanatért, amit a csodás háttércsapatunkkal, zenésztársainkkal és veletek együtt élhettünk meg.
Az utolsó koncertünket október 2-án tartjuk, a Budapest Parkban szeretnénk elköszönni tőletek.
A hátralévő nyarat pedig használjuk ki arra, hogy minél több örömet szerezzünk egymásnak a koncerteken és kerekítsük le méltó módon a Margaret sztorit. Hiszen ‘Végtelen csak veletek együtt a történet…’
Szeretettel,
Viki, Bálint és Kristóf
Fotó: Margaret Island
