|
|
|
| Előadó: | B. Bíró Zoltán |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
B. Bíró Zoltán |
|
B. Bíró Zoltán |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ákos reggel, mint a nyúl
Rögvest Kriszta után nyúl
Megcsörren a múlt, mint telefon
Az álom halkan eloson
Kriszta vidám testű lány
Ákosunk sem egy pávián
A reggeli torna elmarad
Mert Krisztánk a lényegre hasalt
Nem minden reggel tiszta kín
Az isten néha némán int
Nézi Krisztát, egyre nézi csak
Miközben halkan kurjongat
Korán reggel a megváltóra várva, persze nincs ezzel egyedül
Kinyitott tenyerén egy lánglelkű pillangó vidáman, nevetve elrepül
Ákosunk olyan, mint a tó
A felszín kiszámítható
De hogy a mélység mit takar
Ki tudja Poszeidón mit akar
Ákos hangja, mint a kő
Lányok szerint szívtörő
A falán oly sok firka van
S valamennyin írva van
Ákos egy csókot, Ákos csak egy ölelést, vagy csak egy rövid macskakaparást
Ami mint régen, mint pogány Isten övezi, lelked gyönyörű lenyomatát
Elérkezett a pillanat
Minden ujja fojtogat
De nem a kényszer szülte szűk szabályt
Csupán gitárja szűk nyakát
Váratlanul betoppanok
Mint telivér asszony-angyalok
Berlin felett már tiszta az ég
Csak itt nem tudom mit, miért
Vibrál a fojtó levegő
Főhősünk áll, mint az a nő
Ruhája drágagyöngy, selyem
Arcán rusztikus félelem
Gyorsan a tolla után nyúl
Mielőtt végképp felizgul
Úgy vetné papírra a szót
Nem használna soha indigót
Ákos az Isten, Ákos itt a szerelem, szárnyaló sas tépi a levegőt
Mint tűzgömb gördül, gördül szerteszéjjel, nincs nála jobb földi szerető
Van néhány bevált szókupac, s akadhat jó pár mozdulat
Mikor a test a testhez ér szikrázik minden költemény
Ákos a verssel harcba száll
Kivont szablya, máglyahalál
Ki győz, ki veszt, ki vagyok én
Életünk tiszta képregény
Szomorú szemű végtelen
Vágyak közé font értelem
Sehol egy budapesti vár
Minden nő vidéken talál
Nincs több kérdés, ha kopogtat a hatalom, Ákos szívének súlyos kapuján
Ki nyit, ki zár, ki csuk, ki Kriszta ki az aki kinéz, szánkózó ördögök a kupolán
Az ember mindig gondban van
Hogy hogyan legyen gondtalan
Ez egy barát igaz dala
Bébíró modern ballada
Ákosom most tengerre száll
Hol a Sors a kapitány
A matrózok vidám dala
Ákosunk újabb opusza
Zúgjon hát a Volga, repülnek a kacatok, mindenki néz, mint a moziban
Hol van itt Orwell, Hrabal, Shakespeare, Kundera, ez az év legjobb sztorija
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
