|
|
|
Történt egyik éjszakán, Dalos Tanya udvarán.
Mi történt ott, meséld el! Minket ez most érdekel!
Egyszer volt, igaz volt, ott állt egy kis házikó.
Ki lakhatott benne? Talán egy kotkodáló Tyúkanyó?
Egy kutyus lakott, neve Bátor, mégis félt az árnyékától.
Miért hívták Bátornak, ha gyáva, mint egy sajtkukac?
De aznap este vihar támadt, kettétörte az óriás fákat!
Bátor kutyus megrémült? Az asztal alá menekült?
Róka koma ezt kihasználta, viharban jött lakomára.
Bátor kutyus úgy is gyáva, elbújik a villámlásra!
Úgy hallom, hogy nagy a baj! Tyúkólban van hangzavar!
Bátor kutyus, ne bújj el! Róka komát zavard el!
De Ő csak reszketett, vacogott, félt mint egy gyáva nyúl.
Szorosan becsukta két szemét, és a ház mélyére bújt…
Lehet hogy dörög az ég, nagyon sötét van,
Lehet hogy szörnyek bújnak az ágyam alatt,
Lehet hogy rémek néznek be az ablakon,
És egy árnyék mászik ott a falon!
De csak a félelem az amitől félsz!
Legyél bátor, a félelmeddel, mindig szembe nézz!
Bátor ott volt a sötétben, pedig a sötétségtől is félt.
Rájött milyen ostoba, hiszen nem harap a sötét!
Közben vörös róka koma, nem volt lusta a tyúkólban.
Tyúkot, kacsát mind elkapta, zsákjába becsomagolta!
Elindult hát hazaféle, hisz jól végezte dolgát.
De meglepődve, tátva hagyta a szemét és a száját.
Mennydörgött és villámlott, de nem ez volt a baj!
Előtte állt Bátor, és ugatott-morgott, JAJJ!
Rókánk zsákját dobva rohant, hegyen-völgyön át.
Gyáva kutya bátor lett, ki látott ilyen csodát?
Vissza sem jött soha, hiszen tudta nagyon jól.
Bátor lett az udvar hőse, ez a dal is róla szól!
Már boldogan ugatott, már nem volt gyáva nyúl
Ő nem ugyanaz a kiskutya, aki nemrég még a ház mélyére bújt…
Lehet hogy dörög az ég, nagyon sötét van,
Lehet hogy szörnyek bújnak az ágyam alatt,
Lehet hogy rémek néznek be az ablakon,
És egy árnyék mászik ott a falon!
De csak a félelem az amitől félsz!
Legyél bátor, a félelmeddel, mindig szembe nézz!
