|
|
|
Dalos Tanya udvarán, Kócos a póni szaladgál,
Akinek egyetlen nagy vágya, a kerítés átugrása.
Próbálkozott többször szegény, lelkesedése nem csekély,
Csak a lába rövid neki, a fűszálat épp elérheti, Ő
Az udvar állatai csak nézték, csetlett, botlott, kinevették
Tanulj meg inkább repülni! Vagy könnyebb lenne ezt megkerülni!
Egy pillangó egyszer arra repült, Kócos füléhez penderült:
„Ne hallgass a buta népre! Lépj a tettek mezejére!”
Ref.:
Kicsi Kócos, szállj a széllel, ha félelmeddel szembe nézel!
Legyőzhetsz majd, minden kadályt!
Kicsi Kócos, szállj a széllel, Kicsi Kócos, a végére
Majd minden álmod, hidd el valóra váll!
Nem figyelt az állatokra, csak az ugrást gyakorolta,
És pár nap múlva láss csodát, Kis Kócosunk, szinte szállt.
Mintha szárnyai nőttek volna, a kerítést is átugrotta
A többiek már nem nevettek, hanem vele énekeltek, hogy:
Ref.:
Kicsi Kócos, szállj a széllel, ha félelmeddel szembe nézel!
Legyőzhetsz majd, minden kadályt!
Kicsi Kócos, szállj a széllel, Kicsi Kócos, a végére
Majd minden álmod, hidd el valóra váll!
