|
|
|
A macskánk és a hegedű
jó barátok lettek,
sokáig csak az volt a baj,
hogy nem beszélgettek.
Annyi mindent mondtak volna
arról, hogy mi történt,
de nem beszélték egymás nyelvét,
még csak nem is törték.
Macskánk végül megtanult
egy kicsit hegedűül,
aztán pedig úgy döntött,
a hegedűre ráül.
Erre már a hegedű sem
maradhatott csendben,
megnyikkant, hogy a macskánk értse,
ez így még sincs rendben.
Nahát, gondolta a macskánk,
hiszen ezt én értem!
Hé,. hegedű, mondj valami
mást is, kérlek szépen!
Lassan-lassan, ügyetlenül
beszélgetni kezdtek,
végül aztán még sokkal jobb
barátokká lettek.
