|
|
|
A szomszédunkba egy szép napon új lakók költöztek,
megörültem, mert a régiek folyton üvöltöztek.
Megörültem, de pár nap múlva majd’ megőrültem,
mert az új lakó egy trombitát fúj hangosan és szüntelen.
Azóta nem hallom a rádiót és a tévé műsorát,
nem hallom anyut, ha hív vacsorázni, csakis a trombitát.
Azt se hallom, ha vendég jön, és a csengőre tenyerel,
a saját gondolatom se hallom, a hangversenyben a trombita nyer.
Jó nagy baj van, nagy baj van,
trombitálnak a szomszédban.
Úgy döntöttem, bosszút állok, nem hagyom magam,
mától fogva harsonázok, és fújom szorgalmasan.
Tudjátok, az a harsona, amit húzogatni kell,
és hangosabb, mint a trombita, szóval éppen megfelel.
Jó nagy baj van, nagy baj van,
trombitálnak, meg harsonáznak a szomszédban.
Azóta a mi házunkból elköltöznek az emberek,
mert a trombitától, meg a harsonától megmaradni nem lehet.
Aki mégis marad, mert úgy döntött, hogy nem hagyja magát,
az elmegy a boltba, és vesz magának egy trombitát, vagy egy harsonát.
Jó nagy baj van, nagy baj van,
Ezek megőrültek a szomszédban.
