|
|
|
|
|
| Előadó: | Awful |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mennyire gáz, hogy megint ezt kell éreznem
A világban hol nem létezel, nekem ott kell léteznem
Mindig azt kérdeztem, hogy veled miért kezdtem
Ha egyedül kell az egészet bevégeznem
Mikor a gázt nyomtad, akkor befékeztem
Hogy egy irányba kormányoznánk nem éreztem
Voltam én ebben a cipőben nem egyszer
Tudom istenem, hogy az életre megedzel
Egyik kézzel adsz, a másikkal elveszel
Ha az égre nézek a felhők között elveszel
Hiába tervezünk, nem tudjuk mi lesz holnap
Én itt maradtam, de tudom már, hogy hol vagy
Tudom, hogy hol vagy, tudom, hogy hol leszel
Tudom, hogy isten töllem megint miért vesz el
Tudom, hogy hibáztál, tudom, hogy hibáztam
De tudnod kell, hogy senki sem hibátlan.
Nincsen nap, hogy ne jutnál eszembe
Beülök a kocsiba, sebességbe teszem be
indulok feléd, hogy újra lássalak
De miv an ha te már régóta mással vagy
Nem láttad rajtam, hogy igazán akarom
Csak tudnám, akkor most miért eszem a takarom
Ésszerű döntés mindkettönk részéről
De a szív nem vesz tudomást az észérvről
Tanulnom kell még nekem ezt az életet
Mert örökké én nélküled nem élhetek
Hiába vagyunk mi teljesen mások
A világ ugyan az, ha a szíveddel látod.
Tudom, hogy hol vagy, tudom, hogy hol leszel
Tudom, hogy isten töllem megint miért vesz el
Tudom, hogy hibáztál, tudom, hogy hibáztam
De tudnod kell, hogy senki sem hibátlan.
Melletted tanultam, mellettem tanultál
Annyi a baj, hogy nem egymás mellett vagyunk már
Nem tudtam feledni én el a múltam
A féltékenységtől, néha elvadultam
Nagy változások felé utazunk a hajóval
A végére megszerettük egymást a manóval
Fejlődtünk mi napról napra
De mindig volt pár csapda
Fejtegettük, de nem kell nagy megfejtés
A szív erősebb nálunk mint az ész
Haggyuk az ésszerűt, szólok a szív szaván
Nem tehetek róla, hogy szeretlek kisbabám
Tudom, hogy hol vagy, tudom, hogy hol leszel
Tudom, hogy isten töllem megint miért vesz el
Tudom, hogy hibáztál, tudom, hogy hibáztam
De tudnod kell, hogy senki sem hibátlan.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
