|
|
|
(A Nap benéz a régi bérlakáson át
Kiterjedünk, a gazdatest az Oktogon
Sok vesztes issza újra jó szokásosát
Elkenődve, mint az Aquafresh a fogsoron
Tükörbe nézel: “Ez mindenki, csak nem én”
A fény egy újabb alkotás a flaszteren
A nyár ma délelőttös, mint a vak remény
S az élet újra próbálja, hogy klassz legyen)
Amin a sorsom átenged: napfény meg néha sártenger
Tegnap még forgatókönyv voltam, mára már ember
Naponta átmegyek rajta, hogy rajtam átmennek
De maradok rátermett, belül a hitem ránt rendet
Nekem szabadság kell, neked elég lesz a kábelnet?!
A szobád láger, a szemed helyén két kráter lett
Az emberfüggő is, hogy melyik ember lesz függő
Figyelj, az élet esély, célra használd és ne kábszernek
Hétvégi Gengszterek, kóválygó Fifty Álszentek
Századszor mosd le, amit a századok rád kentek
Voltam már tékozló, holnaptól leszek tényközlő
A versem hívószó, kihív a szédült légkörből
Kimaxolt élmények végén kimaszkolt fényképek
Eszmények helyet tenyészkednek csúnya kész tények
Az élet átélt hatások, Határok Játék Nélkül
De ne légy árnyékkép, a fényt válaszd háttérképül!
(karc)
Vakok közt szakavatott "rabok legyünk vagy szabadok"-dalt
Szavalók legyünk vagy szabadok? Gyerünk válasszatok!
Itt boldog, aki kétszáz óráért egy százast kapott
Tudom, fáradsz spanom én választ vagy csak támaszt adok
Nem látod semmiben a csiszolatlan gyémánt
A kéród élhető, csak világviszonylatban bénán
Ez farkas világ megtanít őszintén hazudni
A fejed forró de a lelked hűvös mint egy Zanussi
Akik meg feladták csak iszogatnak némán
Ez utca-box, nincs egy boxutca ahol megállhatsz
Harminc felé már tűnődünk egy iszonyat nagy témán
A születés ingyenes de a túlélés az feláras
Túl mély a szakadék, szép emlék kevés akad épp
Már érted magad, az apaképed egy kapagép
Hagyd végre magára a netet meg a kanapét
Indulj útnak, újabb esélyeket ad az ég!
