|
|
|
| Előadó: | EMLP |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mikor ha nem most és ki, hogyha nem te csinálod?
Ez vissza nem térő alkalom, nem kell kivárnod
Figyelj, ez másnak útvesztő, neked viszont az irányod
A végén így születnek koldusokból királyok
Elő a fegyvert, itt nincs idő rá, hogy siránkozz
Kiszállni nem tudsz, hidd el, tovább menni simán jobb
A szavak mélyen beléd vágnak, mint a szilánkok
De lélegezz mélyeket, ma éled túl a világot
Minden nap csata, mint a pearl harbour-i
De téged semmi nincs már ami fölháborít?!
Hogy nem unod ezt a sörsátori blőd love story-t
Inkább törd már le a múltad köréd szőtt láncait
Emelt fővel szállhatsz fel a 4/6-ra
Ma nem te leszel testvér akit széjjeltaposnak
Nem fognak belefojtani a hétköznapokba
Csak engedd mindig felőni a szíved nagyobbra
Refr.
MINDEN NAP ÉLJ, MINDEN NAP EGY TISZTA LAP
VISSZAHÚZNAK DE LÉLEGEZNI KELL A VÍZ ALATT, HIDD EL
HIÁBA RONTOTTÁL A FŐ, HOGY MAGAD NEM HAGYOD
MINDEN NAP ÚJ ESÉLY, HOGY ÚJRAKEZD A TEGNAPOT
Posztmodern Puskin romlott, mint Anyegin
De nem csak attól érzel plusz kínt, hogy megcsúsztál az anyagin
Sír itt egy anya kint, mert rajta vagy az anyagon
Ha minden kajak kín akkor se önpusztíts hanyagon
Minimálbéres-csepp a szemedben, asszem’ ebben
Nem tévedtem, a sorsod neked sincs a kezedben
És nem vagy te elismertté avanzsált zseni
Csak a sorsod lett párizsi meg Jean Val Jean-i
Téged a romkocsmák tettek korcs rommá
Akiket barátokul választasz azok lesznek a sorsoddá
Meg az az örök szerelem, amit felbontottál
Lásd be: gyerek vagy még, korán volt és rontottál
Sok a személyeskedő, személytelen pózoló
És a posztmoderntől elpusztuló posztoló
De te még most most tanulj meg nézni föl és bízni lent
Mert ez Magyarország tesó, nem a Disney Land
Refr.
MINDEN NAP ÉLJ, MINDEN NAP EGY TISZTA LAP
VISSZAHÚZNAK DE LÉLEGEZNI KELL A VÍZ ALATT, HIDD EL
HIÁBA RONTOTTÁL A FŐ, HOGY MAGAD NEM HAGYOD
MINDEN NAP ÚJ ESÉLY, HOGY ÚJRAKEZD A TEGNAPOT
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
