|
|
|
| Előadó: | EMLP |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hétfő egy új esély, hogy szebbet alkoss péntekig
Amiben hiszel, megmarad, amiben nem, azt szétszedik
Ébredsz, ha fáj is, ha az erőd belül cserben hagy
Ma is kötöd a nyakkendőt, a cipődet, mert ember vagy
Hitted, hogy jobb lesz, mikor szólt a Balázs Fecó
De egy 10x12-es garzon nem egy varázskecó még
Keményebb vagy, bármilyen kemény napok jöhetnek
Akik tegnap még üldöztek, holnaptól követnek
A valóságom színes, a szívem zokog a színvakokon
Szép napokon is szimpla pokol van a címlapokon
Ne szívd a szmogot, látom, már szinte szokod
Dobog a szíved, most fogd vissza, ami visszafogott
A hatás megdöbbentő, az élet feltör bentről
Taposs a gázra, ez nem hegy, hanem egy fekvőrendőr
A legtöbb hős először megtört kezdő
Most tanulsz repülni, holnaptól nem kell ejtőernyő
REFR
Az ég, ha kiborultál rá, hogy borult, kiderül
Kiderül, hogy ki vagy legbelül, és végül sikerül
A hited kitárul, ahol mindenki más kiterül
Kiderül, hogy ki vagy legbelül, és végül sikerül
Te magyar yenki, már teljesen ki vagy
England csak einstand lett, ahol te egy senki vagy
Ez Budapest meg Szekszárd nem az Európa West Side
Ez nem Svájc a frankó, nem a Garda-tó, vagy Elzász
Másoktól repülsz, de közben magadtól elszállsz
Jobb, ha inkább megköszönsz apádnak és nem elvársz
Az nem mindegy, hogy fáj az élet, vagy az élet fája
Az egyiknek pálya széle, a másiknak széles pálya
Ez Európa-East Side, itt az életed az emelt tét
Élvezheted az EMLP-t, és válthatsz széles sávra
Hogyha tiéd a munka, de minden sikert elvitatnak
Valóságot igérnek, a végén meg csak elvit adnak
Kevés az étel meg a négyzetméter ennyi tagnak
Haver, jön egy új világ, ahol élhetsz és enni hagynak
Ne utánozz senkit, ha nem vagy még az ő szintjén
Élj inkább őszintén
A világ tetejére vágysz, de előbb győznöd kell a földszintjén
És ha már nincs egy perc relax
Csak egy lakás, amit lelaksz
Az alázat legyen az alap tesó, amit leraksz
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
