|
|
|
Egy szent képével ott ülök a járdán.
Anyu tenyerén egy érme vár árván.
Tipp-topp cipők: kipp-kopp hírvivők.
Nincs szégyen, tik-tak gyerekidők.
Ég az abroncs, ég a plasztik, marad a fém.
Hasad a hajnal, zizeg a szél a telep szélén.
Sűrű fekete füst zihál. Ja!
Azé a jövő, aki megtalálja.
Hamu közt figyel a holnap bája,
napi betevő...
Ez a szemét bálja!
Fehér maszkban, fehér ruhában
szerel a falu a pénz ritmusában.
Egy marék rizs, egy nagy zsák álom.
Gályaszabadság túl a rácson...
Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bébi, úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Márvány a kastély, arany a fény.
Gyémánt a trón, rajta kucorog a lény.
Tele a kaptár, hehe, csodára vár.
Szemben a gettó ébred már.
Fehér maszkban, fehér ruhában
szerel a falu a pénz ritmusában.
Egy marék rizs, egy nagy zsák álom,
gályaszabadság...
Bodegafilm pereg a sötét vásznon.
A vágyaimat majd jól kikukázom.
A sorozat végén némán felállok.
Lúgozott aggyal színeket látok.
Bamba vigyorral hazatalálok.
Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bébi, úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Úgy van, hé, bizony, bizony:
nálam néha dolgozik a szívizom.
Te lehetsz fenn, én lenn. Tudom, tudod.
Lehet ez szar is, hmmm, bevállalom.
Bizony úgy van hé!
