|
|
|
Nem veszed észre a várót,
nem veszed észre a kérőt,
nem veszed észre a mindig mindent
csak te miattad érzőt.
Nem veszed észre a halkat,
nem veszed észre a távolt,
hogy az öröklétedből az élet
egy magánzárkát tákolt.
Nem veszed észre a kéngőzt,
nem veszed észre a tömjént,
nem veszed észre, hogy mindig minden
csak te miattad történt.
Nem veszed észre a titkot,
nem veszed észre a láncot,
hogy magaddal járod a Hold fényében
e sápadt ördögi táncot.
Nem számít, hogy a végén mit teszel,
hogy belém döföd azt a kést még egyszer,
vagy kölcsönadsz egy álmot megint,
nem érdekel,
csak vedd le rólam az átkot, engedj el!
Nem veszed észre az áldót,
nem veszed észre az óvót,
nem látod fényes fellegeidtől
a feléd szállót.
A glóriád mögé bújva
nem veszed észre, hogy újra meg újra
az arcodra fagyott maszk ugyanazt
a nyomorult slágert fújja.
Nem számít, hogy a végén mit teszel,
hogy belém döföd azt a kést még egyszer,
vagy kölcsönadsz egy álmot megint,
nem érdekel,
csak vedd le rólam az átkot, engedj el!
