Előadó: | VMX |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
1
semmi nem változik maradtam a régi
van pénz van lemez minden mi megéri
hogy felkeljek holnap bele a tükörbe
köpjem a rapet ne maradjon tüdőmbe
levegő mégis széles az ágyam
hiába várok őt mással láttam
a mi sztorink béby nem lett sima
be-ba-szok és meg lesz írva
egyedül cipelem a kereszt nehéz
nem vagyok vallásos de tudom van egy kéz
irányt mutatva megmondja
te lehetsz a fajtád legjobbja
tudod az életben mindig küzdeni kell
mikor megölnek csak a fejedet fel!
nézz előre ilyen a világ!
ha felállsz a padlóról te vagy király!
Refrén
viszem a nevet néhány nevet
én megcsinálom ami nem megy neked
ami soha nem leszel az leszek
a célért mindent megteszek (x2)
2
"harr" harapok leköpöm a gyengét
az ország torkához szorítunk pengét
a naiv kissrác azt mondta anno
én távozok öreg mert nekem ez nem jó
utáltam a fajtád utáltam a pénzed
egyesek azt hiszik hogy a végzet
csak jön és töröl és élvezd az életed
egyszer élsz ezért tökmindegy ég veled
becsület hűség szeretet béke
ezek a szavak már semmit nem érnek
ki az ki utamba áll testvérek!
az ösvény mellett olvad a festményed
'suhhh' elvágom a torkod
ha még egy megcsal a párnába fojtom
már nem bízok meg hiszek nektek
megbánjátok ha nem velem lesztek
Refrén
viszem a nevet néhány nevet
én megcsinálom ami nem megy neked
ami soha nem leszel az leszek
a célért mindent megteszek (x2)
3
egyedül jöttem nem volt semmim
megtanultam előre menni
apró pénzel a markomban
megcsinálom ezt megmondtam
kitartok és teperek mondtam nem leszünk celebek
csak azok a gyerekek kik megcsinálták ezeket
emelt fővel mer' az utam meredek
beérek a célba már látom a kezeket!
Refrén
viszem a nevet néhány nevet
én megcsinálom ami nem megy neked
ami soha nem leszel az leszek
a célért mindent megteszek (x2)
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park