|
|
|
| Előadó: | VMX |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
1
szokásosan indult mint egy lovestory
az örökké a szívünkkel bábozik
dobok a lelkünk meg izzad a kezünk
egymás mellett tudtuk egyek leszünk
futottam esztelen megírtam a dalunk
egyetlenegy mi ezek vagyunk
vagyis csak voltunk neked más kellett
de előre ugrottam várj egy percet
volt szerelem csoki meg ajándék
voltunk itt-ott meg talán bírtak anyádék
de nem baj volt egy jó korszakom
az idő alatt reggel sose volt borszagom
megváltozott a gyerek azthitte szeretik
de minden változik idővel feledik
nem lesz más csak egy ismerős
de részese maradsz mert így lett ő
Refrén
nem fogok hinni meg újra bízni
mesébe illő volt mint a Disney
és nem értem miért ilyen a világ
szerettem csak ennyi a hibám (x2)
Bridge
elhagyott és fáj még
én kiabálnék hogy ne menj el
sírnék de várj még
kérlek ne felejts el
2
félreléptél mások meg félve nézték
tönkreteszem magam nincsen mérték
ne bánkódjak miattad mert nem szabad
de itt lakik bennem még minden szavad
hiányzol szeretlek örökké minden
de nem tudom én mit is hittem
hazudtál a szemembe az arcomba
miközben én értünk harcoltam
neked lehetett azt ami nekem tilos
én meg marha voltam és hagytam hogy kifossz
már láttak tegnap és szóltak
hogy a másik sráccal egészen jól vagy
nem értem meg soha ezt miért tetted
azt mondtad tökéletes minden perce
egy lány se tesz többé lapátra
mert hűséget fogadtam a magánynak
Refrén x4
Bridge
elhagyott és fáj még
én kiabálnék hogy ne menj el
indulj de várj még
kérlek ne felejts el
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
