|
|
|
| Előadó: | Kézi Chopin |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Legát Tibor |
|
Tóth László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | alternatív rock |
| Címkék: | Keressük! |
Várom a nőt az Alfa mozi előtt
És azt kívánom, hogy lenne délelőtt
Miért kell itt lennem ha annyira fáj
Mikor kilép az ajtón száz szamuráj
Keletlen keleti eurotapló
A rendész kezében a határidőnapló
A legeslegutolsó limitnél tart
A pohárszedő a Dögmadárban a lampionról vakargatja a szart
És minden délután a presszóban ül és az
asztalnál a lapokat osztja
Nem tudta megbocsátani az anyjának az hogy a világra hozta
Anti-ödipusz komplexus, zátonyra futott élet
A felespohárba suttogja: "Sprottárs, cserét kérek!"
Az utolsó magyar playboy lett ez a Bérkocsis utcai mágus
Igaz ma már a Times Square-en profi szexmániákus
A mester a lánya és a tanítványa
Befűtötték egy fülledt éjszakára
Hát keverj egy koktélt öreg haver
Mert ezt a cirkuszt nem felejtem el
Tudom, hogy neked nem volt fontos
Mégis beverted a nőmnek a lompost
'68 sosem hozott lázba
De berontok egy nyilvánosházba
A hatvankilenctől még beindulok
Sose tudd meg azt, amit én tudok
Persze a horgot bekapta máris
Egy vidékről jött öreg "továris"
Nem számít, hogy kaméleon
De azt se tudja, melyik oldalon
Álljon vagy üljön és nem kevés
Ha néha még rájön egy kis merevedés
Az egész iroda úszik a fröccsben
A titkárnő röhögőgörcsben
Megzenésíti a személyi számát
A főnökére gyűjti a nyálát
De nem a köpéshez csak a nyaláshoz
Hűséges marad önmagához
A legtöbb, amit elérhetett a pályán
Hogy néha egészen másra gondol, mint
ami kigördül a száján
És a jégszekrényből mint valami horgász
Kihalássza a lecsókolbászt
És beszalad vele a toalettre
De rájön arra, hogy a felét megette
A fene megette most már mindegy
Az utcán találja magát
Egy csinosnak mondott szárnyas ártány
A vállán lobog a kabát
A buszmegállóban tömegiszony
De kialakulhat még valami viszony
Ami csak az álmában létezett
És a piros hetes, ez a multi-ulti
végre végre megérkezett
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
