|
|
|
Az ember jelleme fiatalon megmutatkozik
nem szeretném, ha nem tudnál tükörbe nézni
Rendben Man
Láttam emberek élik meg betegen meg szépen a boldogat
Nézegettem az ugrándozó szerepek az énből maradt fakó foltokat
Hisz letépett büszkeségünk kín kabátjának foltjain
Megfázik az önbecsülésünk és oly hideg van odakint.
Megváltoz- állj ahogy a fétis ahogy a nyár a tél is
Az életünk egy körforgás porrá leszünk nő ki a porból más
Aki nincs velünk régóta már egy napon úgyis hazatalál
De nehezékes hova nem jut el onnan jöjj hol a fény s nem a bú kel
Wolfie
Felgyorsult a metronóm, hello viszlát gyerekkorom
Néma félelmek rég torkomon miket belepett a kor de még hordozom (így jó)
Ki az alma? Ki a kígyó? Döntéseink tolla az író
felnőttek játéka én a bíró, senki földjén sorsfordító
ha a tetteim megfoghatnám, elrejteném és zsebre dugnám
googlizott emléktár, tag-elt képek emlékeztetnek hogy még élek
kikopik a perc, hűl ki a karakter, jó hogy nem az élet az idő halad el
apáink szelleme szálljon át, ha már nem csókol szájon át
Refrén
Rajta hát, a szándék fontos barát
Verítékből tavasz, mozaik képkockák,
A fényt hozzák gyerünk, hát elsuhan a gyerekkor,
jó anyám nem hozza haza már édes emlékek, amit kaptam, amit kaptam
Rendben Man
Ha a szolgalélek önérzetre kattan
Sem köpök oda honnan enni kaptam
Problémám egy zsebbe ma már nem fér be
Mert a vége ha nem állok elébe
Csavarni az igazságot hova vezet
Minek okolni azt ami odaveszett
Ha más a szándék mint a tett,
Nem kell a színház álarcban balett
Legyek én az én ez egyszer
Így múljon el ezer szemeszter
Fájdalmam vigye el a mosoly tenger
Nehogy velem ébredjen majd reggel
Felnőve védtelen úgyis meglátom
ahogyan téged úgy magamat bántom
Éljen a jó bennem közös reménnyel
én ő érte de ő vaja' értem
Wolfie
Ahogy jöttünk úgy megyünk majd csendben el
Sok kérdés marad csak a fal felel
Békjók húznak tévhitek szárnyán
Bátor harcos megélni az álmát
Mond te hiszel igaz szerelemben,
Vagy félted a jövőt a jelenedben
Ha igaz hogy a sorsom a tenyeremben
A háborút ellenem te nyered, nem?
Van hogy fáj a szó kimondani kín,
Más vagy odabent mint odakint
Hogy másnap hova mész nincs csoda itt,
A lehetőségnek adod az okait (így jó)
Rajtad meg rajtam áll,
Hogy meghal-e a remény vagy velünk hál (így jó)
Rajtad és rajtam áll,
Csak mond ki mindig amit mondanál
Legyél-legyél részlet gazdag,
a szándék a fontos barátom,
ki tartasz ide ám!
Refrén
Rajta hát, a szándék fontos barát
Verítékből tavasz, mozaik képkockák,
a fényt hozzák gyerünk, hát elsuhan a gyerekkor,
jó anyám nem hozza haza már édes emlékek, amit kaptam
Olykor nekem is betalál,
Hogyan is lesz itt ezután,
Egyenes hát, mondd ha ne tovább!
Ne tartsd magadban mit számít ha derogál.
Egy igaz perc miért ne lépj még
Bátraknak jár ki az erénykép
Behúz az igaz halmaz,
Ha az igazság velünk akkor te is velünk tartasz
Neked már megvan az Animal Cannibals könyve?
