|
|
|
| Előadó: | Vészk'járat |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Phat Siska Finuccsi (Losonczi Szilveszter) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
/Refrén/
Most kimondom hogy, eddig tartott
Eddig Tűrtem de nem bírom már ezt tovább (tovább)
Ez volt az utolsó csepp, még ha magamban is tartanám,
Hidd el már nincs hová!
Nézz magadra ez nem te vagy...
Vagy aki lenni akartál az hová lett ?
Persze nem ígértél de nem erről volt szó hogy, IDE...
Mesélj, az az út hová ment el?
/Siska Finuccsi/
Úgy elhúzok vissza se nézek,
Bár nem tudom hová...
Mi nem megy ne erőltessük tőlem ne várj már csodát!
Mondjuk ki végre: ,,Ennyi és itt a vége"
Bízd a szélre minden emlékünk mi megmaradt vesszen a messzeségbe.!
Ha neked nem kellek, majd máshol döngetek ajtót meg ablakot,
Ki tárt karokkal vár, mától az én vagyok!
Könnyek közt miért hagyok a szívemből egy darabot?
Mert megfagyott és te tettél ilyenné, ezért meghalok.
Vesszen ha kell, ha fájnia kell akkor fájjon!
Inkább ez, minthogy föladjam az egyetlen boldogságom.
A sírom ásom minden perccel amíg itt vagyok,
Hazug tekintetedben látom elégni mit itt hagyok...
Nem kell a szentbeszéd, hogy ,,Lehetnénk barátok"!
Tartsd meg másnak a szánalmat, ennyi év után sem ismersz?
Tudom nem tisztelsz én meg szeretetet nem veszek,
De ne feledd mit mondtam, megbánod hogyha már nem leszek.!
/Refrén/
Most kimondom hogy, eddig tartott
Eddig Tűrtem de nem bírom már ezt tovább (tovább)
Ez volt az utolsó csepp, még ha magamban is tartanám,
Hidd el már nincs hová!
Nézz magadra ez nem te vagy...
Vagy aki lenni akartál az hová lett ?
Persze nem ígértél de nem erről volt szó hogy, IDE...
Mesélj, az az út hová ment el?
/Phat/
Mi van veled? Frankón engem akarsz megvezetni?
Mond a szemembe, hogy félre értelek!
Ne magyarázd túl, az úgy kifogásszerű
A lényeg sokkal egyszerűbb, mondjad mit érzel legbelül!
Ez nem pálya így, hogy most lesz minden más megint,
De millió és egy volt ebből szám szerint...
Nem maradt erőm már hagyjuk a k***a vitát,
Hogy hol a hiba, ki a hibás, meg hogy kinek mi jár.
Hátat fordítok és engem nem látsz többet!
Nincsen választás, se ötlet, most már magamtól ellöklek!
Ja persze, most meg bezzeg jössz, de vágom hogy ez blöff...
Erőt veszek, nem erőltetem magam hogy kellesz, nem kössz !
Ez nehéz seb, de majd begyógyítja az idő, már nem hallgatok senkire,nem fogadok el senkitől tanácsot.
Te is tudod már csak, magad miatt hajtod..
De felesleges, majd csukd be magad mögött az ajtót.!
CSÁÁ!
/Refrén/
Most kimondom hogy, eddig tartott
Eddig Tűrtem de nem bírom már ezt tovább (tovább)
Ez volt az utolsó csepp, még ha magamban is tartanám,
Hidd el már nincs hová!
Nézz magadra ez nem te vagy...
Vagy aki lenni akartál az hová lett ?
Persze nem ígértél de nem erről volt szó hogy, IDE...
Mesélj, az az út hová ment el?
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
