|
|
|
| Előadó: | Vészk'járat |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Phat Siska Finuccsi (Losonczi Szilveszter) Ketioz Rambo |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
Hé, Jamba'járat, Bunker bla bla, jé
/Siska Finuccsi/
Az agyamnak szikrát ad ma is, ha Győrben robban a lélek
Ez az amiről én beszélek, addig míg Káin felébred
"Még emlékszem" mitől döglik a légy, nekem gáz van
Szar rappünk mindent eláraszt, ha kérdés van itt a válasz
"Lásd lásd" újra itt vagyunk mer újra-újra jönni kell
Mint a szellem a palackból, ha az ütemet törni kell
"A Vész mindent leromból" harmadnapra újjá épít
Kerékbe törünk minden gagyit ki rossz írányba térít
"A Tré nem szédít" itt a Jamba "kipitríl"
Köpöm a szót a flowm feléget fasz, velünk senki nem bír
Az ország rossz írányba tart, de majd mi négyen "Kard ki kard"
A régi idők emlékére nekünk a cél lesz Start
"Hogy honnan jöttünk tesó" túl az óperencián
De itt mesék már nincsenek, föld alatti frekvencián
Amíg a crew csak faszt cibál, mi a lelkünk eladtuk
És ahogy régen tanultuk, soha fel nem hagyjuk
/Phat/
"Lásd lásd" újra itt vagyunk, és neked ez egy újabb utalás lesz
Hogy tiszta szívvel ez egy teljes elme utazás lesz
Életfogytig föld alatt a Vész ah yes
Egész Mo velünk megy peace
A zenét az utcára ki ne csak a netre fel
Hanem csak tetteted hogy nem jön be a helyzetedre fel
Faggyon a világháló le, álljon minden számláló
A fasz közötök sincsen, mennyi nincsen a számlámom
"A polip kezű" poliptikus öltönyös G
Kiváncsi lennék vajon a magad fajta hány napot bír
Na itt mi senki sem adja úgy a realt
"Mint a Jamba meg mi" a P járatom Phat és Finuccsi
Győr a hazár megye, a Marcal meg a hazárd megyen
20 éve pakkol rappeket, ki nevelt már jó pár évet
"De azt mondják" hogy abba sosem hagynák
Mert nem a jövőt minket hanem mi tesszük azt naggyá
Gyerünk !!!
/Refrén 2x Siska Finuccsi/
Mi nem mozdulunk, csak ha ütemre kész fejjel
Indul meg a kéz ha itt a Jamba meg a Vész
Mi nem mozdulunk és a helyünk sem adjuk
Közben a holdat ugatjuk ahogy Mo-t felrobbantjuk
/Ketioz/
Mindig nyerni akartam, nem bírom ha veszítek
Ezért van az gyerek hogy a lemezeim veszitek
De nem felejtjük el soha, honnan másztunk elő mi
Ahhoz hogy kemény legyél senkit nem kell lelőni
Mi azért tartunk itt mert, tudjuk honnan jöttünk
Marcal meg Bánhida, örökre mögöttünk
Réd szórom a dumát, ameddig a nyelvem bírja
Én ameddig ki nem nyúlok, a tollam a rímet írja
Csóró vagyok ember, az életem nem felhőtlen
De azokkal nyomom rá, akiken felnőttem
Hangolt a hangom, újra visszajött a kép
Már eltelt jó pár év, de a fejemben van még
Jamba, Vészki zsivány ez a brigád
De ha jobbat tudsz mutatni akkor pakold ki a mintát
Tiszteld a régieket ne legyél már büdös fake
Azért vannak a nagyok, hogy a kicsik kövessék
/Rambo/
Én ahonnan elindultam, oda térek vissza
Így tanultam meg rappelni azt küldöm évek óta
Mindegy nekem meddig megyek, viszem a csapatomat
Mert az életben kitudja hogy meddig csapathatom
Ez olyan hatalom amit nem osztanak ingyen
Csak is azon a szinten, aminél nagyobb nincsen
Ezért van egy számban, a Jamba meg a Vészki
Tudja meg mindenki, ilyet nem tud más csak mi
Akarni azt lehet de ha, kevés az akarat
Akkor nem lesz új nap alatt, azt baszhatod a nevedet
Az enyém Rambo, velem Siska, Phat, Ketioz
Ez a három spanom rappel, bárkit megkínozz
Marcal nevelt minket, innentől már mindegy
Neked csak egy helynév, nekem ez a hely a minden
Bár merre is sodorjon az élet el, haza jutok
És hogy milyen áron nem érdekel
/Refrén 2x Siska Finuccsi/
Mi nem mozdulunk, csak ha ütemre kész fejjel
Indul meg a kéz ha itt a Jamba meg a Vész
Mi nem mozdulunk és a helyünk sem adjuk
Közben a holdat ugatjuk ahogy Mo-t felrobbantjuk
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
