|
|
|
| Előadó: | Vastag Csaba |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szente Vajk |
|
Havas Lajos Csicsák Norbert |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | pop rock, pop, hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
(Danics Dóra, Kocsis Tibor, Oláh Gergő, Vastag Csaba)
Mennyit érsz mindjárt kiderül
attól félsz most sem sikerül
nem kell félj,
ezt akarod rég.
Téged néz sok-sok idegen
minden kis hajszál ereden
átfut most: több lehetek még.
Úgy érzed új élet hív
lesz most ki megvéd
mi szívből állunk melléd
sikerül majd mit oly régen vársz.
Mellettünk jó úton jársz,
várunk rád, indulj el
készen állsz!
Leszek a dal, mi felráz téged
leszek a perc, mit át kell élned
számíthatsz rám.
Ölel az élet mindig győzhetsz,
jövök a bajban, bátran dőlhetsz!
Számíthatsz rám!
Így lesz jó, hogy együtt lennénk
csendből szó új hang új erő
felhőkig nő.
Szíved ver átszaladnál, hinned kell,
hogy amit akartál meglesz most
légy hát vakmerő.
Álmodból ébredj fel már
mostantól úgy lesz, ha
háló nélkül ugrasz,
sikerül majd mit oly régen vársz.
Mellettünk jó úton jársz,
várunk rád, indulj el
készen állsz!
Leszek a dal, mi felráz téged
leszek a perc, mit át kell élned
számíthatsz rám.
Ölel az élet mindig győzhetsz,
jövök a bajban, bátran dőlhetsz!
Számíthatsz rám!
Leszek a dal, mi felráz téged
leszek a perc, mit át kell élned
számíthatsz rám.
Ölel az élet mindig győzhetsz,
jövök a bajban, bátran dőlhetsz!
Számíthatsz rám!
Tudom, hogy célba érsz,
csak emeld fel a fejed, hogy lásd merre mész
ha kemény az élet csak nézz fel az égre
emeld fel a kezed s mond hogy bármit elérek...
Még új az érzés,
mikor eltévednél ott lesz egy kéz
rád vár mit elképzeltél
mostantól nem kell, hogy félj.
Leszek a dal, mi felráz téged
leszek a perc, mit át kell élned
számíthatsz rám.
Ölel az élet mindig győzhetsz,
jövök a bajban, bátran dőlhetsz!
Számíthatsz rám!
Leszek a dal, mi felráz téged
leszek a perc, mit át kell élned
számíthatsz rám.
Ölel az élet mindig győzhetsz,
jövök a bajban, bátran dőlhetsz!
Számíthatsz rám!
Vár a világ!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
