|
|
|
| Előadó: | Petruska |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Petruska András |
|
Petruska András |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
All the memories fade to black
As I'm too lost in thinking back
How all these different things have come my way
It all happened so suddenly
I couldn't grasp it consciously
Many of them have left but one remained
The days they seemed so endless, like we’d never had more fun
Never spared a thought about the time that was on the run
It's crazy how free and young we were
Ten years have come and gone, the seasons change so fast
Ten turns around the apathetic sun and a decade has just passed
The eagerness of springtime, releasing summer’s heat
But the seasons change so fast
Ten years have just passed
Ten years is long enough
To think you know each other and it's pretty tough
To be aware that changes are still be made
Promises of working hard
Though the mind and the heart are so far apart
Tears and fears and feeling proud, all the same
As the clock is rolling forward we rarely look behind
Grown-up logic can never soothe the frightened child inside
I still hear those echoes out loud
Ten years have come and gone, the seasons change so fast
Ten turns around the apathetic sun and a decade has just passed
The leaves are turning gold now but I'm still longing for green
My mood has changed so fast
Ten years have just passed
Can you see ourselves ten years ahead
Children call us 'Mum and Dad'
Would the thought of it be cause for your concern?
If they ever ask of those early days
Will you blindfold them with some fairytale?
Or tell them it's the hardest thing they ever have to learn
That love is not a game, love is not a toy
You have to work on every part of your life that you'd enjoy
Oh, but what have I learnt in so little time
Ten years have come and gone, the seasons change so fast
Ten turns around the apathetic sun and a decade has just passed
The golden lights fall into wintry monochrome
But now I clearly see shades and contrast
They don’t seem to change so fast
Ten years have just passed
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos
