|
|
|
| Előadó: | Petruska |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Petruska András |
|
Petruska András |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
All the memories fade to black
As I'm too lost in thinking back
How all these different things have come my way
It all happened so suddenly
I couldn't grasp it consciously
Many of them have left but one remained
The days they seemed so endless, like we’d never had more fun
Never spared a thought about the time that was on the run
It's crazy how free and young we were
Ten years have come and gone, the seasons change so fast
Ten turns around the apathetic sun and a decade has just passed
The eagerness of springtime, releasing summer’s heat
But the seasons change so fast
Ten years have just passed
Ten years is long enough
To think you know each other and it's pretty tough
To be aware that changes are still be made
Promises of working hard
Though the mind and the heart are so far apart
Tears and fears and feeling proud, all the same
As the clock is rolling forward we rarely look behind
Grown-up logic can never soothe the frightened child inside
I still hear those echoes out loud
Ten years have come and gone, the seasons change so fast
Ten turns around the apathetic sun and a decade has just passed
The leaves are turning gold now but I'm still longing for green
My mood has changed so fast
Ten years have just passed
Can you see ourselves ten years ahead
Children call us 'Mum and Dad'
Would the thought of it be cause for your concern?
If they ever ask of those early days
Will you blindfold them with some fairytale?
Or tell them it's the hardest thing they ever have to learn
That love is not a game, love is not a toy
You have to work on every part of your life that you'd enjoy
Oh, but what have I learnt in so little time
Ten years have come and gone, the seasons change so fast
Ten turns around the apathetic sun and a decade has just passed
The golden lights fall into wintry monochrome
But now I clearly see shades and contrast
They don’t seem to change so fast
Ten years have just passed
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
