|
|
|
| Előadó: | Szikora Róbert |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szikora Róbert (Bob Lanky) |
|
Szikora Róbert (Bob Lanky) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mindenki csak Hanky-Panky!
Csak egyszer fájt nekem a szerelem, mikor megégettél,
Csak a kezdettől a végéig, amíg élt.
Könnyes szép ígéreted, könnyed úgy gurult orcádon át,
Mint eltört hőmérőből higanylabdák.
Miért van, miért így, és miért ezek, miért ezek,
A nagy kérdések, és kis feleletek?
R:
Szeretni tudd meg, hogy tudni kell,
Soha számon ne kérdd, kivel, és hogy miért?
A szeretet pont ilyen, mindent elvisel.
Mert, ha szerelmes vagy, mindent elhiszel,
Igaz féltékenyen, túl érzékenyen, az ember pont ilyen,
Szeretni, tudni kell /Tudni kell/.
--------------------------------------------------------------------
Családi fészekből géppuskafészek lett. Mitől?
Na, ez lett, ez lett, abból a nagy szerelemből.
A szerelemiskolát eddig még nem járta ki senki (Jenki),
Itt nincs tanár, nincs diák, itt mindenki csak Hanky-Panky!
A nőnek szívében a feje, ez inspirál, ó kedvesem,
18 karátos nő, ez kell nekem.
Azt hittem vége már, mikor kimondtam,
Számomra meghaltál, de halhatatlanná pont így váltál.
Miért van, miért így, és miért ezek (Miért ezek),
A nagy kérdések és kis feleletek?
R:
Szeretni tudd meg, hogy tudni kell,
Soha számon ne kérdd, kivel és hogy miért?
A szeretet pont ilyen, mindent elvisel.
Mert, ha szerelmes vagy, mindent elhiszel,
Igaz féltékenyen, túl érzékenyen, az ember pont ilyen,
Szeretni, tudni kell.
--------------------------------------------------------------------
Szeretni parancsra nem lehet, aki nem szeretett,
Az nem élt egy percet sem, azt hiszem,
Mert szeretni, tudni kell.
Szeretni biztosan tudni kell, mert nekünk soha se ment,
Se fönn /Se fönn/, ó se lent,
Pedig ez kell ez tény, kell, mint az oxigén.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
