|
|
|
| Előadó: | Szikora Róbert |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szikora Zsuzsa |
|
Szikora Róbert (Bob Lanky) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |
Nagyon korán, ötkor ébredhetsz,
De a sorsod fél órával mégis előtted kel fel, ez a hecc.
Így kullogsz sután az életed után,
Bámulsz ki a fejedből bután.
Minden nap, minden év, minden hét,
Olyan, mint egy jégverés.
Nekem nincsen napom,
Rám nem süt fény.
R:
Egy számmal kisebb lett a világ,
Nekem valahol mindig szűk.
Ha lent vagy, bárkit felhívhatsz,
Az pillanatnyilag foglalt lesz, csak játsszák az eszük.
Egy számmal kisebb lett a világ,
Nekem valahol nem stimmel.
Nincs karmád, csak mondják: Légy éber,
Minden itt és most dől el.
-------------------------------------------------------------------
Gyerekkorod óta mindig félsz,
Aki teheti, mind csak ijesztget, így élsz.
Senki és semmi nem köt ezekhez,
Mert nyomok a mennyországba vezetnek.
Minden nap, minden hét, minden év,
Olyan, mint egy jégverés.
Nekem nincsen napom,
Rám nem süt fény.
R:
Egy számmal kisebb lett a világ,
Nekem valahol mindig szűk.
Ha lent vagy bárkit felhívhatsz,
Az pillanatnyilag foglalt lesz, csak játsszák az eszük.
Egy számmal kisebb lett a világ,
Nekem valahol nem stimmel.
Nincs karmád, csak mondják: Légy éber,
Minden itt, és most dől el.
-------------------------------------------------------------------
Hányszor hírbe hoztak, hányszor, tudod, ahogy szoktak,
Aztán négyszemközt visszakoztak.
Hányszor, mikor nagy volt a tét, hányszor próbáltam én épp
Elkapni valaki tekintetét.
Hányszor volt, hogy vissza se hívtak, hányszor, most eszembe jutnak,
Igen, ezek, ezek, ezek valamit tudnak.
Hányszor harcba szálltam, hányszor magam megaláztam,
Mindent semmiért adtam.
Minden nap, minden hét, minden év,
Olyan, mint egy jégverés.
Nekem nincsen napom,
Rám nem süt fény.
R:
Egy számmal kisebb lett a világ…
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
