


| Előadó: | L'art pour l'art |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dolák-Saly Róbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop / Rock, humordal |
| Címkék: | Keressük! |

István:
- Tudod-e Margit, jó büdös a görény, de te se vagy ám ügyetlen.
Ha ide állsz én hunyott szemmel tudom, hogy te vagy a közelemben.
Margit:
- Pityu, ha nem tévedek én vagyok a nejed hiába is mi kéne.
Hideg a vádlim, én hozom az ebéd, zsír se van a fülembe'.
Kanca:
- István, ha a feleséged csacsog elfáradok.
Anti:
- Pihenjen az ágyamban egy jó nagyot.
István:
- Tudod-e Margit, milyen nagy a tehén, láttad-e a tükörbe?
Margit:
- Pityu, te inkább azér' elhiszed ezt, mer' megnőttem a szemedbe'.
Anti:
- Mikor az ellenség a háborúba belép, akna vót a kezébe.
Kinek az ágyú átlövi a fejét, nem megy már a közértbe.
Kanca:
- István, ha borostás a nejed, mi a megfejtés?
István:
- Nem tudom hova lett a konyhakés.
Hangok:
- A legszebb ajándék az élet.
István:
- Na ugye Margit megmondtam!
Margit:
- Ugyan Pityu!
Hangok:
- Amit e Földön adnak át.
Anti:
- Barom!
Hangok:
- Ki él és nem boldog, az téved.
Kanca:
- Tényleg?
Hangok:
- Ne búsulj hát.
István:
- Nekem a cipőm ugyanolyan kemény, mint amikor modom ezt.
Kanca:
- István, a maga hangja olyan, hogy csináljon egy nagy lemezt.
Anti:
- Mikor az ellenség, ha eltöri a kezét, megijed, mer' nyugtalan.
Mikor a lónak kilövik a szemét, asz' hiszi, hogy este van.
Margit:
- Nézd Pityu, lefogyott a nyakam.
István:
- Kit érdekel!
Kanca:
- A nejét szerintem felejtsük el.
István:
- Na Margit, én vagyok a hohér, jövök hozzád!
Margit:
- Hány évet, na végre, én vártam rád!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.