|
|
|
| Előadó: | L'art pour l'art |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dolák-Saly Róbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Pop / Rock, humordal |
| Címkék: | Keressük! |
István:
- Tudod-e Margit, jó büdös a görény, de te se vagy ám ügyetlen.
Ha ide állsz én hunyott szemmel tudom, hogy te vagy a közelemben.
Margit:
- Pityu, ha nem tévedek én vagyok a nejed hiába is mi kéne.
Hideg a vádlim, én hozom az ebéd, zsír se van a fülembe'.
Kanca:
- István, ha a feleséged csacsog elfáradok.
Anti:
- Pihenjen az ágyamban egy jó nagyot.
István:
- Tudod-e Margit, milyen nagy a tehén, láttad-e a tükörbe?
Margit:
- Pityu, te inkább azér' elhiszed ezt, mer' megnőttem a szemedbe'.
Anti:
- Mikor az ellenség a háborúba belép, akna vót a kezébe.
Kinek az ágyú átlövi a fejét, nem megy már a közértbe.
Kanca:
- István, ha borostás a nejed, mi a megfejtés?
István:
- Nem tudom hova lett a konyhakés.
Hangok:
- A legszebb ajándék az élet.
István:
- Na ugye Margit megmondtam!
Margit:
- Ugyan Pityu!
Hangok:
- Amit e Földön adnak át.
Anti:
- Barom!
Hangok:
- Ki él és nem boldog, az téved.
Kanca:
- Tényleg?
Hangok:
- Ne búsulj hát.
István:
- Nekem a cipőm ugyanolyan kemény, mint amikor modom ezt.
Kanca:
- István, a maga hangja olyan, hogy csináljon egy nagy lemezt.
Anti:
- Mikor az ellenség, ha eltöri a kezét, megijed, mer' nyugtalan.
Mikor a lónak kilövik a szemét, asz' hiszi, hogy este van.
Margit:
- Nézd Pityu, lefogyott a nyakam.
István:
- Kit érdekel!
Kanca:
- A nejét szerintem felejtsük el.
István:
- Na Margit, én vagyok a hohér, jövök hozzád!
Margit:
- Hány évet, na végre, én vártam rád!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
