|
|
|
| Előadó: | Szabyest |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
R.: Mennyi lájkot ér meg, hogyha leveszem a pólóm?
Minek nekem rendes izom, a danabolos oly jó!
Olyan vagy mint Pumped Gabó, rád is vár a pornó,
lájkéhes vagy tesamesa? oh nooo. (2x)
Kedvesebb is lehetnék, de rég óta nincs rá okom,
mert hazudozol, kipletykálsz, elferdítesz a dolgokon.
Globál problem lett a tény, hogy nyilvánosan oltogatsz,
videókban pofázol és mindenkinek beugatsz.
Te celeb vagy, ne már, sok mindent tetél érte,
lájkoljad a profilom, azt vissza megy cserébe.
"Tegyél ki légyszi! Had jelöljenek páran,
celeb leszek végre már, mindig is erre vártam."
Megjelöllek a képeken, +10 követőt ide hoz.
Komizd már, hogy erős lett, stiló vagy meg minden cucc.
Ájfonokkal fotózol, azt betárcsázós telód van,
azt hiszed, hogy ettől lehetsz facebookon a number one?
Nem irigylem tőled, félreértés ne essék.
Mért engedik az emberek, hogy beetethessék?
Produktumod nincsen, pár szelfi, aztán csókolom,
ha beszeretnéd fejezni itt a remek alkalom.
R.: Mennyi lájkot... (2x)
Full nyomorékba vágod magad, azt hiszed, hogy sztár vagy,
bepózolsz az instagramon, hogy belájkolják százan,
kamu élet, szar remény, hogy egyszer azzá válhatsz,
mint akit fenn interneten mindenkinek átadsz.
Habi fotó, lőd le magad, semmihez se értesz,
bepózolsz egy labdával, azt focista vagy? Kérlek...
Leigazolt Habi City, retardált a témád,
annyit nem érsz haver, hogy egy dollárt dobjak érted.
Megjelölgetsz a képeken, na mesélj hova bújtam el?
Az ilyenek miatt, mint te, lett a Facebook trágya hely.
Lájkoljad légyszives, ha elmúltár már hét éves.
Izmozol a képeken, azt a hónaljad penészes.
Szó se róla, te életed, éljed ahogy szeretnéd,
de ettől lennél swag-yolo, hogy a sulit befejezted rég?
Nyolc általános összesen és ezzel nekem jampizol,
támogatlak még egy lájkal, ha %*!#@ gyorsan eldzsalol.
R.: Mennyi lájkot... (2x)
A bajom már csak annyi, hogy nem vezsed észre magad,
nincsen elért eredményed, amit hazudsz csak az marad.
Mások kőkeményen dolgoznak, hogy elismerjék őket,
te meg interneten hazudod, hogy bevegyék a népek?
Kapd már össze magad, vedd már észre ki is lettél,
tíz év múlva ott kukázol, ahol híres lettél.
A buta embereknek még megjátszhatod magad,
de már egy barátod sincsen, csak a hazugságod maradt.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
