|
|
|
| Előadó: | Animal Cannibals |
|---|---|
| Album: | Reggel, délben, este |
| Megjelenés: | 1996 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dósa Richárd Koller László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Azt mondd meg, mit csinálsz akkor,
Ha anyád így szól: - Fiam, keltelek reggel hatkor!
Azért, hogy biztos legyen abban, hogy beérek hétre,
Szóval segíteni akar, de mondd, ki kérte?!
Mert hétfő reggel kinek van kedve
Rohangálni körbe egy tornaterembe\',
Hát nekem nincs, de jön a folytatás:
Az agysejtek elleni támadás.
Dolgozat-hegyek, de az kinek kell?
A tanár is alvás helyett javítja éjjel,
Szóval mindenki szenved, ez a nagy helyzet,
És itt jövök én, a felmentő sereg.
Megoldok mindent egy csapásra,
Nekem is jó lesz, és a tanár se bánja,
Ha az iskolába holnap nem megyek,
Hogy miért? Mondom a tervemet:
Tudod, nem kell ahhoz túl nagy tehetség,
Hogy eljátszd, milyen is egy betegség,
És ha itt van az ideje, alkalmazom,
Holnap lesz az egyik ilyen alkalom.
R. ||: Itt van az idő, itt van az idő,
Itt van az idő, hogy beteget jelents.
Hogyha üldöz a rossz, és elkerül a szerencse,
Csak egy kiút van, hogy beteget jelents. :||
2. Újra vége a hétnek, ez egy újabb esély,
Hogy a hétköznapok után szabadabb legyél.
A bulik, a nők és a kosárlabda,
Csinálnám én mindet, hogyha apám hagyna.
De máris jön, és a szobámba lép:
- A nagymamánál töltjük a hétvégét.
Na hurrá, végre fix a program,
Nincs bajom a nagyival, csak hogy is mondjam...
Minden évben elmondja újra, meg újra:
- Jócskán megnőttél tavaly óta!
Ha anyáméknak ez kell, akkor menjenek,
De nem vihetnek magukkal egy beteget.
R.
3. Mikor hazaérek, anyám egy kéréssel fogad:
- Lemész a boltba, na fogd a kosarat!
Nézem a cetlit, hogy mit írtak fel,
Krumpli, alma, üdítő, egy dinnyével.
Te jó ég, mi vagyok én, súlyemelő?
Ez még egy targoncának is megterhelő.
Szóval anyu, ha nem muszáj, én nem megyek,
- A konyhából is vidd ki a szemetet!
Hát persze, másra már nem is vágytam,
Jó érzés, hogy segítek a háztartásban,
Csak ne akkor kéne ezt mindig tennem,
Mikor baromira nincsen hozzá kedvem.
De mit tegyek, mégis lemegyek,
Amit felírtak, mindent hazacipelek,
Persze hazaérve anyám megjegyzi halkan:
- Azt hiszem, a tejfölt kihagytam.
Csak tudnám, hogy ilyenkor mit csináljak,
Ha beteg vagyok, akkor ők kiszolgálnak,
Akkor megtesznek mindent, hogy jó legyen nekem,
Én meg közben az ágyban fekszem.
R., R.
- Azt hiszem 2016-ban, még jóval az előző lemezem (You And The World) megjelenése előtt jött az ötlet, hogy a következő album miről fog szólni. Elkezdtem dalokat írni azokról a helyekről ahová eddigi életem során fújt a szél és fontos helyszínei voltak ennek a Kalandnak, aminek mostanra 34 éve, hogy részese vagyok - fogalmazott Gery.
A most megjelent dal és klip a #Budapest150-re készült. Egy pörgős, néhol abszurd sztori, Budapest legszebb részeivel.
A Budapest Dal II. szövegét itt találjátok.
- A Budapest Dal egy igazi nyárindító szám, a legfrissebb lemezemről, a The Journey-ről. Készítettünk hozzá egy sztoris klipet, a Színház- És- Filmművészeti Egyetem támogatásával. Sok országban megfordultam az elmúlt 10 évben. A the Journey lemez ezeket az éveket foglalja össze.
Amikor az ember külföldön él, sok az új élmény… de jó esetben mindig van azért valamilyen szintű honvágy az emberben. Nekem a barátok, csald és a kultúra ami a nyelvet is magába foglalja hiànyoztak nagyon. Más a nyelv, más a közeg mások még a poénok is… ez jó, de egy idő után valami hiányzik. A BUDAPEST DAL valami kis ízelítőt és életerzést ad, amire örömmel kacsint vissza az ember, bármerre is jár a világban - részletezte az előadó.
Riba Gery további dalszövegei itt.
A ‘ THE JOURNEY’ LP-ről
Személyes ihletettségű a rajta szereplő összes dal. A koncepció pedig, hogy a dalok többsège egy-egy helyről szól, ami közel áll a szívemhez és ahol volt szerencsém élni rövidebb vagy hosszabb ideig. Így van dal, ami a Norvégiában eltöltött időszakomat dolgozza fel, egy másik szól az angliai Bristol városáról, egy harmadik pedig Amerikai élményeimet meséli el.
Riba Gery további dalait itt tudjátok meghallgatni.
Fotó: Riba Gery
