|
|
|
|
|
| Előadó: | Sajnarana |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nyári hajnalon, arra gondolok,
Hogy nekem ez a béke, így elég.
Mikor a napfény lassan az árnyat,
Maga előtt tolva, a lábaimig elér.
Tapírom köszönt, piha ormánya,
A tenyerembe tapad.
A vén fűz fölém hajol, és míg teázunk,
Oly hűs árnyad ad.
Tanya, napfény, állatok körbe,
Vesz engem, és óvó sövény takar.
A külvilág kusza keze ide nem ér el,
Bár folyton ott kapar.
A kapumon felhasad, nyirkos bőre,
A vadrózsatöviseinek nyomán.
De a barátnak tárva, öblösen várva,
Hogy belép rajta, Gyere komám!
Tapírom köszönt, puha ormánya,
A tenyerünkbe tapad.
A vén fűz fölénk hajol, és míg borozunk,
Baromi jó hűs árnyat ad.
Kimegyek, kaszálok a kecskéknek,
Barna leszek és nem kövér.
A pengém suhan, a pitypang zuhan,
A leguánoknak is jut élég.
A gyerekek játszanak kinn a napon,
Hajuk kiszőkült, lábuk csupasz.
A falról nézzük a néger lánnyal,
Ki a szívemhez rég talált egy utat.
Nyári hajnalon, arra gondolok,
Hogy nekem ez a béke, pont elég.
Mikor a napfény lassan az árnyat,
Maga előtt tolva, a lábaimig elér.
Tapírom köszönt, piha ormánya,
A tenyerünkbe tapad.
A vén fűz fölénk hajol, és míg teázunk,
Oly hűs árnyad ad.
Kínai keserű fű közt haladok,
A tornác felé, hol víg alakok.
Mozognak a boltívek alatt,
Én is odamegyek és jó pacalt falok.
Saját sajtomat eszem,
A magunk borát iszom.
Azt kell mondjam, hogy ezt az életet,
És ezt, és ezt, kurvára bírom.
Nyári hajnalon, arra gondolok,
Hogy nekem ez a béke, pont elég.
Mikor a napfény lassan az árnyat,
Maga előtt tolva, a lábaimig elér.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
