|
|
|
| Előadó: | Dinnyés József |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Czegő Zoltán |
|
Dinnyés József |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Készültség ónos riadalomban.
Már fölzúg Gelence, Verpelét.
Távozik tőlünk a félelem.
Templomok kószálnak szerteszét.
A csönd szakrális nyomásán
ma robbannak szét a mellkasok,
elindul a zirci kolostor,
hétszáz esztendőt felhagyott.
Vajdahunyad falrengetegén
fél évezrede szunnyad a győzelem.
Fölzokog Szilágyi Erzsébet esengő
szavával az ima, az őselem.
Teát szürcsöl meg lágy zsolozsmát
Páduában egy hun apáca.
Tenyerének fehér csónakán
csókot lehel egy más világra.
Két ferences Székelyudvarhelyt
temeti a pestist hatra-vakra,
és fáradtan elhalnak, akár a vész –
nem állunk készen az áldozatra.
Szent-lászlós, -istvános falvak
sorolnak lustrás hadi rendbe.
Kaszák nyílnak ki bicskaként.
Nem hull már imához, aki gyenge.
Mert nincs már idő térdelgetésre,
a templomok türelme lett oda!
Nem haboz a pap: igen-e, mégse.
Sós-vizes a türelem ostora.
A templomok elunták a sok fohászt.
Győzni készül a katedrális,
maréknyi falvak tornyai indulnak.
Vívóké a hold s a napsugár is.
Szakad a jégeső vigasztalanul.
– Inkább az ostromkor kellett volna! –
A Mindenható megvonja vállát:
– Már én sem tehetek róla. –
Tömb köveket izzadnak szent falak.
Debrőn az altemplom kilép a fényre.
Üveges szemű Péterek, Pálok
keresztet vetnek koldus-tenyérbe.
Leballagnak a domboldalakról
a Szentlélek-kápolnák mind egy szálig.
– Telítve vagyunk konzerv-imával,
földideregtünk, és vesz, ki megállít.
Elszállott gyülekezetek után kongatva
árpádtalan vonulnak az Árpád-koriak.
E végső búcsújárás rendülésében
egy-egy mocsárba bújt harang még fölriad,
de már nem lehet többé megállni.
Akkor se, ha vétlen a tornyát veszített.
És besorol szótlan, csikasz hasával
seregnyi sovány, kóbor feszület.
Csak elébb, bő árban hömpölygve tova!
Az ég nem, csak néhány gyertya pislákol,
mikor a becsapott templomok, corpusok
kivonulnak hívők nélkül a világból.
A közkedvelt Gen Z előadó és szerző, Moriones felfedi újabb dalát, mely egyben negyedik stúdiólemezének címadója és a produkció idei leglátványosabb koncertjének fantázianeve is.
A futball-világban is ismert, spanyol eredetű szó, a „remontada” az újjászületést, a sorsfordító győzelmet jelenti; Moriones számára még többet, hisz egy igazán személyes történet inspirálta. És hogy mi volt ez az esemény? Az a szövegvideóval megtámogatott szerzemény lejátszásakor kiderül.
Július 9-én izgalmas új irányt tűzött ki az újhullámos sztár, Moriones „rum” című, nyári slágerével, és ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy nem nyúlt mellé a zenész, a rajongók továbbra is nagy szeretettel fogadják őt. A friss track jelenleg is a YouTube toplistájának egyikében szerepel tavalyi nagydobásával, az „EZ AZ ÁRA”-val együtt.
Moriones nem húzza tovább az idegszálainkat, most egy jelentőségteljes zenét oszt meg. Ebben eggyé olvad a nyár felhőtlen hangulata és az éjjeli sötétben olykor felerősödő melankólia is.
„Igazából a „remontada” az eddigi dalaim közül az egyik legtöbb érzelmemet hordozza, amitől kicsit tartottam is, de szükségem volt kiadni magamból. Az életünk alapját a szeretetnek kell adnia, amiért valóban hálásak lehetünk – és ami képes újra meg újra felemelni és újjászületni bennünk.
A mély pillanatokból kell erőt merítenünk. Néha ezek a pillanatok úgy kapcsolódnak össze, hogy egyszerre érezzük bennük a múltat, a jelent, sőt, még a jövőt is”
– mondta el Moriones, aki szerint az élet kvintesszenciája abban rejlik, hogy minél több érzelmet tapasztaljunk, akár negatívat is.
Ez az egész attitűd és hangulat leköveti az előadó budapesti nagykoncertjét, melynek az eddigi teltházas bulik után ismét az Akvárium Klub szolgál helyszínéül októberben.
Fotók: Moriones
