|
|
|
| Előadó: | Dinnyés József |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Czegő Zoltán |
|
Dinnyés József |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Készültség ónos riadalomban.
Már fölzúg Gelence, Verpelét.
Távozik tőlünk a félelem.
Templomok kószálnak szerteszét.
A csönd szakrális nyomásán
ma robbannak szét a mellkasok,
elindul a zirci kolostor,
hétszáz esztendőt felhagyott.
Vajdahunyad falrengetegén
fél évezrede szunnyad a győzelem.
Fölzokog Szilágyi Erzsébet esengő
szavával az ima, az őselem.
Teát szürcsöl meg lágy zsolozsmát
Páduában egy hun apáca.
Tenyerének fehér csónakán
csókot lehel egy más világra.
Két ferences Székelyudvarhelyt
temeti a pestist hatra-vakra,
és fáradtan elhalnak, akár a vész –
nem állunk készen az áldozatra.
Szent-lászlós, -istvános falvak
sorolnak lustrás hadi rendbe.
Kaszák nyílnak ki bicskaként.
Nem hull már imához, aki gyenge.
Mert nincs már idő térdelgetésre,
a templomok türelme lett oda!
Nem haboz a pap: igen-e, mégse.
Sós-vizes a türelem ostora.
A templomok elunták a sok fohászt.
Győzni készül a katedrális,
maréknyi falvak tornyai indulnak.
Vívóké a hold s a napsugár is.
Szakad a jégeső vigasztalanul.
– Inkább az ostromkor kellett volna! –
A Mindenható megvonja vállát:
– Már én sem tehetek róla. –
Tömb köveket izzadnak szent falak.
Debrőn az altemplom kilép a fényre.
Üveges szemű Péterek, Pálok
keresztet vetnek koldus-tenyérbe.
Leballagnak a domboldalakról
a Szentlélek-kápolnák mind egy szálig.
– Telítve vagyunk konzerv-imával,
földideregtünk, és vesz, ki megállít.
Elszállott gyülekezetek után kongatva
árpádtalan vonulnak az Árpád-koriak.
E végső búcsújárás rendülésében
egy-egy mocsárba bújt harang még fölriad,
de már nem lehet többé megállni.
Akkor se, ha vétlen a tornyát veszített.
És besorol szótlan, csikasz hasával
seregnyi sovány, kóbor feszület.
Csak elébb, bő árban hömpölygve tova!
Az ég nem, csak néhány gyertya pislákol,
mikor a becsapott templomok, corpusok
kivonulnak hívők nélkül a világból.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
