|
|
|
| Előadó: | Dinnyés József |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dinnyés József |
|
Dinnyés József |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mikor a fű zöld színű lesz, zöld marad.
Amikor az ősz beköszönt, elszárad, de eljön a tavasz.
Mikor az ég kék színű lesz, stoppra fel!
Ha a felhők beborítják, nem érdekel. Ezek mi vagyunk.
Ha az utcán összefutunk vigyorgunk,
egymástól a problémákat nem látjuk: ezek mi vagyunk.
Léten-nyomon igazodni szeretnénk,
lefizetnénk egymás lelkét, ha tehetnénk: ezek mi vagyunk!
Kiharcolta korosztályunk az állami nadrágot,
az állami hosszú hajat, a hivatásos lázadást,
a hivatásos rakkendrollt,
s az álmokat mind, mind, mind, mind eladta!
Mindent, ami ellen, s ami miatt harcoltunk,
mindenkit a látszatért, a kényelemért eladtunk: ezek mi vagyunk.
De hol az országút szélére rugdosott nemzedék?
Már nem születnek szerelemből gyerekek,
Bérlakásért ölelkezünk, így megy ez, ezek mi vagyunk.
Félrerakott utak, könyvek, színházjegy,
néhány szoba, ágyrajárás, albérlet, ezek mi vagyunk.
Tizenéves panaszunk elvakartuk,
külsőséggel, közönnyel eltakartuk, ezek mi vagyunk.
Moralitás, álszemérem, hazugság,
illeszkedés minden résre: na ugorj már! Ezek mi vagyunk.
Kiharcolta korosztályunk az állami könyveket,
az állami álmokat, a hivatásos hivatást,
a hivatásos nosztalgiát,
s az álmokat mind, mind, mind, mind eladta!
Nem váltottuk meg a világot egy percre sem,
nem váltottuk meg önmagunkat sohasem, ezek mi vagyunk.
De hol van az országút szélére rugdosott nemzedék?
Sírok földre borulva a szégyentől,
velem zokog Bob Dylan, Kerouac, Salinger: ezek mi vagyunk.
Mikor a fű zöld színű lesz, zöld marad,
amikor az ősz beköszönt, elszárad, de eljön a tavasz!
De hol vagy egy elveszett nemzedék porlepte lábnyoma?
– Az óriási népszerűségnek örvendő hiphop előadó november 21-én és 22-én az Akvárium Klub nagytermében két különálló, egymással mégis nagyon összefüggő műsor keretein belül mutatja meg „ki az a nu-skool Sisi”, az ezt követő napon pedig a régi iskola padjait koptatva bólogat majd közönségével, közkedvelt nevén „old school Sisiként”. A régi és új nagybetűs slágereket a két koncert valamelyikén mindenképpen meghallgathatjuk. Olyanokat – a teljesség igénye nélkül - mint a UK rave szellemében írt, „Jungle”, az idei nagy dobás, az „Anya Mondd Meg”, a „Baszok Rátok”, a „TSINGLING”, a „Yalla”, vagy a „Rappelj jobban” – kezdődött a hivatalos közlemény és valóban: az első nap után kétségtelen: az járt igazán jól, aki mindkét eseményre jegyet váltott.
Annak ellenére, hogy Sisi különálló programmal készült a két napra, elképzelhetetlen, hogy egyetlen ismétlődő, unalmas pillanat várna a közönségre a második napon.
A régisulis buli kiegészítése és krézi ellentéte is volt egyben a november 21-i koncert. A “Ki az a Nu-Skool Sisi?” című műsorban Autotunéziában jártak a hallójáratok és ennek az utazásnak maga Sisi volt a légiutaskísérője – ahogyan ezt a felvezető speach-ben elmondta – felkonfok parádésra sikerültek.
Korábban is írtunk már Sisi koncertjéről, többek között amikor Hundred Sins társaságában a Budapest Park színpadán adta elő a Paneloperát.
Sisi most is – ahogy minden alkalommal – rengeteget fejlődött és ez koncertről koncertre elmondható Sisiről. Mindig meghaladja a korábbi önmagát.
Fotó: Sisi
Sisi rendhagyó jelenség, aki behúzza a közönségét, s nem csak a tizen- vagy a huszonéves generációt. A rajongók között kifejezetten vegyes korosztály jelent meg. A felkonfokkal, a színpadképpel, a hangzással, a vendégekkel, az öltözködésével, a hangjával és a végtelen frissességet árasztó dalaival egyértelműen megérdemli a dupla teltházas Akváriumot.
A speach-ek elgondolkodtatóak voltak, közülük is emlékezetes a “Ki szeret szeretni?” kezdetű. A közönség üvöltve reagált, ahogyan közel az összes dal szövegét is nem hogy énekelte, hanem együtt kiabálta Sisi-vel. (“Nem félek este a Blahán” – ugye, ismerős?)
Ehhez járul a folyamatosan hömpölygő, vibráló, lélegző, élő színpadkép, amelynek egyik oldalán egy fürdőszoba, másik oldalán egy repülőgép kabinja kapott helyet az utasokkal (a profi táncosokkal). És persze az abszolút kompatibilis vetítés, a minden rezdülés lekövető fények – a másodpercre pontosan megkomponált látványvilág.
Fotó: Zeneszöveg.hu
Ha pedig ez nem lenne elég, több vendég is fellépett a műsorban. Többek között Krúbival és Péterfy Borival is volt egy közös nóta. Utóbbinak vélhetően a fia Sisi-rajongó, de akár igaz, akár nem: a vendégeskedés parádésra sikerült és ez az Offwhite előadójáról is elmondható.
Sisi mindent magára vesz. De ez nem az esetleges negatív kommentekre vonatkozik. Az öltözködése az, ami egészen elképesztő. Amikor már azt gondolná a néző, hogy kirajzolódik egyetlen, karakteres – zenei vagy más – stílus az outfitben, akkor jön rá, hogy Sisi semmiféle határt nem ismer, ha a szett összeállításáról van szó. Két lábán két különböző zoknival és más-más cipővel, amolyan féloldalas öltözködéssel és persze többféle sapkával készült a new school-napra.
Fotó: Zeneszöveg.hu
Sisi mozgása is egészen sajátos: végtelen mennyiségű energiája végighullámzik a közönségen, folyamatosan ugrál, amelyet olykor megszakítanak az American Horror Story-t idéző, már-már démoni mozdulatsorok is.
– Mi ez a szag? – tette fel a kérdést Sisi a koncert egy pontján és bár nem tudjuk, hogy ő mit érzett a színpadon, az biztos, hogy a közönség soraiban határozottan finom illat terjengett. Ezért plusz pont az Akváriumnak, ahogyan a hangzásért is, amely tökéletesen megágyazott Sisi zenekarának és az előadó egyre népszerűbb dalainak.
