|
|
|
| Előadó: | Kaláka |
|---|---|
| Album: | A fekete ember |
| Megjelenés: | 1984 |
| Hossz: | 11:02 |
| Szövegírók: |
Szergej Jeszenyin Fodor András |
|
Gryllus Dániel Radványi Balázs Huzella Péter Becze Gábor |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | megzenésített vers |
| Címkék: | Keressük! |
Pajtás, pajtás,
nyomorult betegen sínylődöm.
Nem is értem okát se, miféle baj ez?
Hol szél fütyörész
a letarlott puszta mezőkön,
majd mint az ősz a cserést,
agyamat beszitálja a szesz.
Fejem fülemmel úgy integet, mint
szárnyaival madárka,
nyakán: féllábon állni,
ereje nincs tovább.
Fekete ember,
feketén fekete,
fekete ember
telepszik mellém az ágyra,
fekete ember
nem hagy aludni éjeken át.
Fekete ember
ujjával ocsmány könyvbe tapadva
fölibém hajlik, akár
halott fölé a pap,
s holmi dőre pimasznak a sorsát
olvassa, varrja nyakamba.
Bánatba, kínba taszítana csak,
feketén fekete,
fekete ember.
"Hallod-e, halld -
mormogja nekem -,
e könyvben sok remek eszmét,
terveket látok.
Ez az ember
oly földön élt, melyen
a legszörnyetegebb nép:
betörők, sarlatánok.
Decemberben náluk
ördögi tiszta a hó,
rokkájuk a hóviharok
vígan fonogatják.
Emberünk, bár kalandor, bohó,
de nemében rangos,
valódi nagyság.
Elegáns ő és
költő ráadásul,
nem szálfa-magos, de
amúgy jó markos gyerek,
volt neki valami nője,
negyvenen is tán túl,
kit hol cemendének, hol meg
kedvesének nevezett.
Jó sors - magyarázta -, csak ott van,
hol kéz és elme ügyes.
Balsors űzi mind,
ki szivében szerény, aki félszeg.
Sebaj hát, bármi
sok kínt szerez
hazug tetetése a
csalfa beszédnek.
Jöhet szél, zivatar,
mindennapi fagy,
bármily vereség
fájdalma gyötörjön,
míg kifelé derűs, egyszerű vagy,
művész, ragyogóbb nincs nálad a földön."
"Te fekete ember,
tovább olvasni ne merd!
Nem vagy lélekbúvár,
hogy bensőmben kotorássz.
Mi közöm botrányos
költőd életéhez?
Kérlek, vidd a könyvet,
szórakoztass vele mást!"
A fekete ember
szemrehányón néz felém,
mintha kék okádás
törne át tekintetén,
s mintha mondaná rám:
betörő
zsivány vagyok,
szemtelen-pimaszul itt
kiraboltam valakit.
............................
Pajtás, pajtás,
nyomorult betegen sínylődöm.
Nem is értem okát se, miféle baj ez.
Hol szél fütyörész
a letarlott puszta mezőkön,
majd, mint az ősz a cserést,
agyamat beszitálja a szesz.
Fagyos éjszaka.
Keresztútak néma magánya.
Ablakból nézem, a házba
vendég se jön, se barát.
Tele van szórva a síkság
permetegen-puha mésszel.
Vonuló lovasokként
kertembe gyűltek a fák.
Valahol baljós
éji madár zokog egyre.
Falovasok léptének
kopogó zaja csendbe merül.
S ím a fekete ember
cilinderét megemelve,
hanyagon szétnyitva zakóját,
székembe újra leül.
"Hallj ide, halld!" -
hörög és arcomba mered,
folyton, folyvást
közelít elébem. -
Sose láttam csirkefogót,
kinek ily meddőn,
ily ostoba-mód kell
gyötrődnie ébren.
De talán nem is így van!
Hisz holdas az ég.
Mi kellene hát,
mire vársz, te mimóza, te álmatag?
Tán bizony ő jön titokban,
vastag-combu babád,
s zengetni fogod előtte
fülledt, epedő dalu lantodat?
Már nem tudom merre, de
volt egy falu,
Kalugában talán, vagy
Rjazany-vidéken,
jámbor paraszti
családban élt ott egy fiu,
lenhaja volt, és ragyogott szeme kéken...
S lett siheder ifjú,
költő ráadásul,
nem szálfa-magos, de
amúgy jó markos gyerek.
Volt neki valami nője,
negyvenen is tán túl,
kit hol cemendének, hol meg
kedvesének nevezett."
"Fekete ember, te
leggaládabb jövevény,
régtől övez téged
zord gyalázatod híre.
Bősz dühömben végül
sétapálcám kapom én,
s vágom egyenest pofádba,
dögölj meg!"
.................................
... Kihúnyt a hold.
Hajnal kék fénye dereng.
Ó éj, mi mindent
zúztál össze ma éjszaka?
Cilinderesen állok.
Nincs más idebent,
csak én egyedül...
s a tükör bezuzott fala...
A dalszerzők napja alkalmából szervezett rendhagyó szerzői koncertek célja felhívni a figyelmet a dalszerzők értékteremtő, a dalok értékközvetítő szerepére
Kedvenc saját szerzeményeivel látogat vissza egykori iskolájába 12 ismert és közkedvelt szerző, köztük Hegyi Dóra, László Evelin, Lázár Domokos, Molnár Tamás és Szabó Balázs. Az idei dalszerzők napja alkalmából az ország különböző pontjairól csatlakoznak iskolák a kezdeményezéshez. A szerzők beszélgetéssel egybekötött szólókoncertek keretében mesélnek a diákoknak a dalok születéséről és a dalszerzés öröméről, céljuk átadni a fő üzenetet: a dal érték.
Az iskolában eltöltött évek fontos inspirációforrást jelenthetnek nem csupán az alkotók, de mindenki számára. Ebben az időszakban alakul a személyiség, változik és erősödik meg az egyéni értékrend, valamint sokasodnak a személyes élmények. Az idei dalszerzők napjának üzenete is erre rezonál: zeneszerető közönséget és közösséget formálni, mesélni a dalok mögötti történetekről, ezáltal közelebb hozni azokat a hallgatóhoz, emellett pedig a dalszerzői életutat bemutatni és alkotásra ösztönözni az erre fogékony fiatalokat.
Az idei kezdeményezés keretében népszerű szerzők látogatnak vissza egykori iskolájukba, ahol interaktív akusztikus koncerteken adják át az üzenetet a most oda járó diákoknak: a dal érték. A zeneszámok a szerzők saját előadásában, saját hangszerük kíséretében, nem mindennapi körülmények között szólalnak meg az iskola falai között.
A résztvevő szerzők listája és az általuk meglátogatott iskolák
• Áron András (Lazarvs, Trillion, Aron Andras & the Black Circle Orchestra, Junior Artisjus-díjas dalszerző) - Lauder Javne Iskola, Budapest
• Dallos Bogi - Győri SzC Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és Győri SZC Krúdy Gyula Turisztikai és Vendéglátóipari Technikum, Győr
• Hegedűs Józsi - Békéscsabai SCZ Vásárhelyi Pál Műszaki Szakgimnázium, Békéscsaba
• Hegyi Dóra (Ohnody, Junior Artisjus-díjas dalszerző) - Lánczos Kornél Gimnázium (Székesfehérvár)
• László Evelin (A dal 2024 nyertese) - Miskolci SZC Mezőcsáti Gimnázium és Szakképző Iskola, Mezőcsát
• Lázár Domokos (Esti Kornél, Lázár tesók) - Karcagi SZC Teleki Blanka Gimnázium, Mezőtúr
• Molnár Tamás (Artisjus-díjas dalszerző) – Újpesti Homoktövis Általános Iskola, Budapest
• Pápai Joci - Tatabányai SZC Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Technikum és Szakképző Iskola, Tatabánya
• Pátkai Rozina (Minka) - ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium, Budapest
• Sallai László (Platon Karataev, Galaxisok, Felső Tízezer) - Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Budapest
• Sára Gergely (Gege / 6363) - Budapest XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium, Budapest
• Szabó Balázs (Szabó Balázs Bandája) – Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona, Debrecen
A koncertek a dalszerzők napját megelőző két hétben, különböző időpontokban zártkörű iskolai rendezvények formájában zajlanak.
A dalszerzők napjáról ezt mondta el Németh Alajos Lojzi, az Artisjus Szerzői Egyesület elnöke
„A zenei ranglétrán mindig a zeneszerző áll az első helyen. Utána következik a karmester az elsőhegedűs, és így tovább. Október nyolcadikán, a dalszerzők napján felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen fontos a dalszerzés, zeneszerzés, dalszövegírás, az alkotóművészet. A dalok törik meg a csendet és töltik be a teret gondolatokkal, érzelmekkel. Idén az iskolákba visszük el ezt az üzenetet fiatal zeneszerzők tolmácsolásában a legnyitottabb rétegeknek, hogy tudják meg ők is, hogyan készülnek a dalok, dalszövegek, hogy mennyi munka és szeretet áll az alkotási folyamat mögött. 2024-ben is zengjen a zene a szíveken, szóljon erről ez az üzenet!”
Az iskolájukba visszalátogató szerzőktől pár gondolat
"Hiszek abban, hogy a zene hatalmas erejének és szenvedélyének fúziójával inspirálhatom az embereket, hogy reményt és örömöt hozhatok a hallgatók életébe. Dalaimmal arra törekszem, hogy pozitív üzeneteket közvetítsek, legyen szó a szeretetről vagy az önelfogadásról. Erről is fogok mesélni az iskolám mostani diákjainak. Számomra a zene nemcsak szórakozás, hanem egy eszköz a lélek gyógyítására és a közösség építésére" – mondta el László Evelin.
Hogy a mezőtúri iskolai évek milyen jelentőséggel bírtak későbbi alkotói karrierje során, Lázár Domokos így foglalta össze
„A Teleki a zenei munkásságom kiindulópontja, sarokköve, legfontosabb helyszíne. Az Esti Kornélt itt alapítottuk Veres Imi barátommal, akivel osztálytársak voltunk. 17 évesen a Teleki volt a természetes közegünk, Achs Károlytól, aki az osztályfőnökünk volt, fontos kulturális referenciákat kaptunk, amit nem elsősorban zenei, hanem szellemi munícióként használtunk a későbbiekben. Megtanultuk, hogy az alkotás elsősorban munka, amibe bele kell állni, amely során másokkal meg kell tanulni együttműködni és meg kell tapasztalni, hogy közösen jobbak vagyunk, mint külön-külön”.
„Az iskolák közeget adnak, kapcsolatokat biztosítanak és alkotóteret jelentenek számomra.
Az iskolát, nem a tudás házának, tárának, birtokosának tekintem, hanem egy kreatív térnek, ahol hasonló érdeklődésű emberek egymást kiegészítve, egymástól tanulva, együttműködve új dolgokat hoznak létre. Ez a mai modern dalszerzésben is alapvető, és az iskolai koncertemen is a kooperáció és a közösségi alkotás fontosságára szeretném felhívni a figyelmet. De mindenki másnak is a közös alkotás élményét szeretném a figyelmébe ajánlani. Legyünk együtt kreatívak, elfogadóak és nyitottak mások ötleteire, gondolataira. Mindig van és lesz mit tanulni egymástól” – fogalmazta meg dalszerzők napi koncertjének üzenetét Pátkai Rozina.
„Izgalmas lesz számomra ismét a volt iskolámban játszani. A gimnáziumi évek alatt kezdtem el zenekarban zenélni, a legelső próbánk abban az énekteremben volt, ahol most a diákokkal fogok találkozni, és az első koncertünk is az iskolai tornateremben volt. A gimnáziumi évek pedig dalszerzőként is nagyon formáltak, talán meg is látszódott néha a teljesítményemen, hogy már a zsenge szárnypróbálgatások idején is szinte folyamatosan dalszerző üzemmódban voltam: az iskolai füzetek margói tele voltak potenciális dalcímekkel, befejezetlen versszakokkal és jól hangzó, elkapott idézetekkel. Már akkor is lenyűgözött és a mai napig ámulatba ejt, hogy különálló világokat lehet létrehozni pár akkord és néhány sor segítségével. Az iskolai koncerten is leginkább azt szeretném üzenni a diákoknak, hogy nemcsak a zene, hanem a dalszerzés is mindenkié. Nem kell Paganininek lenni ahhoz egy hangszeren, hogy az ember elinduljon az alkotás útján, ehhez elég némi zenei műveltség, az ember saját látásmódja, és némi kitartás” – mondta el gondolatait Sallai László az iskolába való különleges visszatérés kapcsán.
Míg Sára Gergely így öntötte szavakba gondolatait budapesti alma materéről
„Azért lesz különleges visszatérni a Teleki Blanka Gimnáziumba, mert nem csak egy, hanem két fontos időszak is kapcsol engem az intézményhez. Diákként imádtam a Telekibe járni, és később lehetőségem volt a tanári gyakorlatomat is itt csinálni, ami során egy teljesen új oldaláról ismerhettem meg tinédzserkorom legfontosabb állomását. Ez a fél év is csak elmélyítette a szeretetemet az iskola irányába, így mindig szívesen térek vissza a liget fái mellé, a szecessziós falak közé”.
„A dalszerzői pályával valahogy egymást választottuk. Rengeteg kaland, utazás, konyhák, utcák, erdők és színháztermek, barátságok és tábortüzek szegélyezték ezt a formálódást. Amikor én akartam zenészként élni az életem, rengeteg kérdést és akadályt gördített elém, amikor meg elfáradtam, vagy kétségbeestem, akkor ő lépett hozzám egy esős teraszon, és vagy a közönség, vagy a szakma által ragadott karon és vitt tovább. Az életemmé vált, nem tudtam, vagy akartam mást választani. A legjobb és legnehezebb barátom” – osztotta meg gondolatait Szabó Balázs, arról, hogy mit jelent számára a dalszerzői hivatás.
A dalszerzők napját Magyarországon minden évben október 8-án tartják. Először 2018-ban az Artisjus Egyesület hívta életre azzal a céllal, hogy felhívja a közönség figyelmét a zenei produkciók mögött dolgozó dalszerzőkre, zenei alkotókra, az értékteremtő munkájukra, és a dalok értékközvetítő szerepére. A dátum azért októberben van, mert 1967-ben, a kultikus Bosch klubban ekkoriban játszották először közönség előtt az első magyar nyelvű rockdalt, Bródy János és Szörényi Levente Óh, mondd című dalát az Illés-együttes előadásában. Ez az esemény hatalmas lendületet adott a hazai könnyűzene fejlődésének, és mint ilyen, áttételesen a népszerű koncerthelyszíneket és fesztiválokat megtöltő mai magyar szerzők és előadók sikereinek is előfutára volt.
További információ:
Szeltner Ildikó Rita / Artisjus / e-mail: kommunikacio@artisjus.com
Tóth Klára Fanni / Próbakő Kommunikáció / e-mail: artisjus@probako.hu/ mobil: +36 20 519 9341
AZ ARTISJUSRÓL
Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület a zeneszerzők, szövegírók, zeneműkiadók és irodalmi szerzők egyesülete. Az alkotók azzal bízták meg, hogy egyes szerzői jogaikat kezelje, s így jövedelemhez jussanak munkájuk után. Ezért jogdíjat szed azoktól, akik a műveket – egyebek között profitszerzési céllal – nyilvánosan felhasználják, és a beszedett díjat kifizeti az érintett szerzőknek. Az Artisjus küldetésének része, hogy minél egyszerűbbé tegye az alkotók és az alkotásokat használók viszonyát mindkét oldal megelégedésére; ezért közvetítő szerepre törekszik a zenerajongók, könyvbarátok, illetve a szerzők és a jogalkotó között.
Az Artisjus jogelődjét 1907-ben alapították a magyar zeneszerzők, szövegírók és zeneműkiadók. Ma közvetlen megbízással mintegy 22 ezer magyar szerző jogait kezeli, 527 ezer magyar művet tart nyilván, ezen kívül a hasonló külföldi szervezetekkel kötött szerződései alapján több millió zenei és irodalmi szerző jogkezelését végzi a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál bejegyzett közös jogkezelő szervezetként. www.artisjus.hu
Fotók: Artisjus
