|
|
|
| Előadó: | Kripton |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jó pár perce állok, s bámulom az üres lapot,
Testem ég a láztól, az agyam az megfagyott.
A sok elpostázott cigiktől hamutárca gyomromban,
Mint dohány papírba, én is az éjszakába sodródtam.
Távol a valóságtól nem látom az erdőt a fától,
S ez nem az első, megcsináltam ugyanezt már párszor.
Ha csak egyszer látnám anyám, többé sosem bánkódna,
Áldásként nézett rám, de most az egyszer átkozna.
Hány óra? Ideje lenne végre talpra állni,
Átmenni a piroson, és nem pedig a zöldre várni.
Nem csak nézni, hanem látni a dolgok mögé,
Hogy ne cipeld a keresztet, megtaníts, át kell lökjél.
De minden rendben, elfogadod ezt úgy, ahogy van,
Ha elfogadod azt, hogy nem vagy más, mint egy sorstalan.
Bontatlan, ki kéne végre bontakoznom,
És minden egyes lépésem újra kéne gondolnom.
Nem vagyok más, nem vagyok más, nem vagyok más, csak egy elveszett gyerek,
Nem adom fel, nem adom fel, a kezem remeg, mégis tovább megyek.
Újabb esély, újabb lehetőség, egy újabb nap,
Újra esélyt kapok arra, hogy szétessek, mint a tegnap.
A baj az megkap, elbújhatok, úgyis rám talál,
A bűntudat, s a bánat az, ami élve felzabál.
Remélem érted már, vagy legalábbis kapiskálod,
Hogy miért viszem a lángot, hogy miért égettem a micot, yo.
Figyeld a srácot, nem lennék a helyében,
A szíve rendben, de káosz van a fejében.
Megértem, de nem értem, hogy miért is olyan komplikált,
Hogy miért választ az ember család helyett utcát.
Aki jó hozzád, sose bánts, mert utolér a karma,
És nem kér majd elnézést, hogy sajnálja, nem akarta.
Abbahagyta, feladott mindent, amit szeretett,
Elfogyott az ereje, képtelen húzni már a szekeret.
Elsárgult papírújság, tartalmatlan újság,
Fogadd el a tenyeret, hogyha azt feléd nyújtsák.
Nem vagyok más, nem vagyok más, nem vagyok más, csak egy elveszett gyerek,
Nem adom fel, nem adom fel, a kezem remeg, mégis tovább megyek.
Nem vagyok más, nem vagyok más, nem vagyok más, csak egy elveszett gyerek,
Nem adom fel, nem adom fel, a kezem remeg, mégis tovább megyek.
Nem vagyok más, nem vagyok más, nem vagyok más, csak egy elveszett gyerek,
Nem adom fel, nem adom fel, a kezem remeg, mégis tovább megyek.
- Azt hiszem 2016-ban, még jóval az előző lemezem (You And The World) megjelenése előtt jött az ötlet, hogy a következő album miről fog szólni. Elkezdtem dalokat írni azokról a helyekről ahová eddigi életem során fújt a szél és fontos helyszínei voltak ennek a Kalandnak, aminek mostanra 34 éve, hogy részese vagyok - fogalmazott Gery.
A most megjelent dal és klip a #Budapest150-re készült. Egy pörgős, néhol abszurd sztori, Budapest legszebb részeivel.
A Budapest Dal II. szövegét itt találjátok.
- A Budapest Dal egy igazi nyárindító szám, a legfrissebb lemezemről, a The Journey-ről. Készítettünk hozzá egy sztoris klipet, a Színház- És- Filmművészeti Egyetem támogatásával. Sok országban megfordultam az elmúlt 10 évben. A the Journey lemez ezeket az éveket foglalja össze.
Amikor az ember külföldön él, sok az új élmény… de jó esetben mindig van azért valamilyen szintű honvágy az emberben. Nekem a barátok, csald és a kultúra ami a nyelvet is magába foglalja hiànyoztak nagyon. Más a nyelv, más a közeg mások még a poénok is… ez jó, de egy idő után valami hiányzik. A BUDAPEST DAL valami kis ízelítőt és életerzést ad, amire örömmel kacsint vissza az ember, bármerre is jár a világban - részletezte az előadó.
Riba Gery további dalszövegei itt.
A ‘ THE JOURNEY’ LP-ről
Személyes ihletettségű a rajta szereplő összes dal. A koncepció pedig, hogy a dalok többsège egy-egy helyről szól, ami közel áll a szívemhez és ahol volt szerencsém élni rövidebb vagy hosszabb ideig. Így van dal, ami a Norvégiában eltöltött időszakomat dolgozza fel, egy másik szól az angliai Bristol városáról, egy harmadik pedig Amerikai élményeimet meséli el.
Riba Gery további dalait itt tudjátok meghallgatni.
Fotó: Riba Gery
