|
|
|
| Előadó: | Audiopoeta |
|---|---|
| Album: | Stockholm |
| Megjelenés: | 2024 |
| Hossz: | 2:42 |
| Szövegírók: |
Belényi Mihály |
|
Genoff Patrik |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hiába visz a wizz air,
a kezem nem engedi el.
nem lesz jobb semennyivel,
Nekem csak feledni kell.
Mindent átrágok a váróban,
hogy mivel, mikor, miért nem számoltam?
Hogy miért menekülnék előled,
jó poén voltam, de lelőttek.
Máshol jobb lenne? -kérdezem.
kezemben heineken, ez túl nagy tér nekem.
Engedném a vödröt a gémeskútba,
állatok közt, mint ace ventura.
Ha választhatnék, hová mennék?
Az a baj, hogy nomád lennék.
Semmi ember, semmi gép,
vissza sem jönnék semmiképp.
Van itt még emlék,
ha szétesnék,
de nem mind szép.
El-elindulnék,
de itt tart még,
vagy harminc év.
elindulok, maradok, megyek, de mégse,
folyton visszahúz engem fenébe.
Az a híd, az az út, az a tér,
ahol a szív az úr, így hazatér.
ennyin bukik, ennyin áll,
passport, becsekk, terminál.
Mindenem itt van, de mind itt halunk,
ha belekényelmesedünk és mindig hagyunk.
Sír a kezemben az útlevél,
még egy uccsó búcsút remél.
indul a madár az égbe,
az örökké tartó kékbe.
A lábam a jetlag-en, messze nyúl,
a jegyem megveszem, nem retúr.
megyek feltöröm inkább a kókuszom,
mint, hogy zsörtölődjek egy full buszon.
Van itt még emlék,
ha szétesnék,
de nem mind szép.
El-elindulnék,
de itt tart még,
vagy harminc év.
Hátamon sátor, a bőrönd behúzva,
a könnyemet majd a menetszél lefújja.
Remegő lábbal, Noé a bárkán,
ember a vízben, oké a látvány.
Nem lehet honvágyam gondolom,
mert az egész planéta az otthonom.
az ágyam moha, ott apu mesél,
A takaróm pedig egy lapulevél.
hogy kik leszünk, nem tudtam, azt akkor,
mikor kimásztam a barlangból.
elmaszkolt arcok, max factor,
most a hajóm tóban parkol.
Ha bal lábbal kelek is vízbe ér,
le nem cserélném az istenér'.
rábízom a természet képzeletére
magam. Úgy élek, mint 4000 éve.
Van itt még emlék,
ha szétesnék,
de nem mind szép.
El-elindulnék,
de itt tart még,
vagy harminc év.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
