|
|
|
| Előadó: | Giajjenno |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Ádám (Giajjenno) |
|
Tran Duc Anh |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Semmi nem számít az úton
Csak a család
Ameddig tart a kezem
Addig bízd csak magad rám
Az élet mindig nehéz
És túl sok az akadály
De remélem majd büszkén mondod
Ő az én apám
Tudod, hogy elfáradtam
az utamon már kicsit
Az emberek csak néznek,
és hogy ismernek, azt hiszik
Mik ezek az autók,
meg mi ez a sok arany?
Amit látnak a pénz,
de azt nem, hogyha munka van
Mert apa mindig menetel,
és apa mindig hajt
Ha feléd jön a baj,
majd én megölöm a bajt
Egy harcos leszel te is,
ahogy a bátyád és én
Szájmaszkok között születtél,
a világ karantén
Csak egymásban bízhatunk
mindig, ezt sohase felejtsd
Az élet nem lesz könnyebb,
a hátunkon ott a kereszt
Matteonak leírtam
mindent, amiben hiszek
Az otthon mindig meleg,
de kívül a világ hideg
Tudod, történhet bármi,
de az élet nem vár sose
És felfele nézz,
hogyha nem visz az út csak lefele
De mindig van egy haza,
és mindig itt lesz apa
Emlékezz, hogy a saját véred
nem hagy cserben soha
Semmi nem számít az úton
Csak a család
Ameddig tart a kezem
Addig bízd csak magad rám
Az élet mindig nehéz
És túl sok az akadály
De remélem majd büszkén mondod
Ő az én apám
Tudjátok, hogy értetek
mindent azonnal dobnék
Kit érdekelnek díjak
meg szponzorok, nagy lóvék,
milliós nézettségek
és a trending első hely
Ha baj van, akkor
semmi más nem kell
Csak annyit kérek uram,
hogy a könnyünk szárítsd fel
A mi életünk más, mert apa szemébe'
gyerekként volt egy látomás
Egy kirakatban élünk,
amit kívülről figyelnek
És úgy ítélnek meg minket,
hogy tényleg nem ismernek
Egy autogram kell,
és mellé kéne még egy fotó
A csillogás alatt mélyebben
néha ott a pokol
A saját életedért
soha ne másokat okolj
Itt rabszolgának nevelnek,
de sose legyél fogoly
A becsületes út az mindig
hosszabb, mint a bűnös
Az ölelés az széles,
de mindegyik cella szűkös
Csak előre visz az utunk,
márványon vagy sárba'
Mindig nézd a hátadat,
de soha ne nézz hátra
Semmi nem számít az úton
Csak a család
Ameddig tart a kezem
Addig bízd csak magad rám
Az élet mindig nehéz
És túl sok az akadály
De remélem majd büszkén mondod
Ő az én apám
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
