|
|
|
| Előadó: | DEV |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem
verze 1.
Rabszolga jelmezben, egyenruhában
tiszta lelkek, póráz rabságában
Határok mentén, a fegyelem útján..
megteremtik a félelem súlyát
Mi elnyomja belsőd, fékezi éned
méreggel kezelnek mindent mi éltet
Az idő gyorsul, rohannak a percek
eltelnek a napok, repülnek a hetek...
Minden pillanatban manipulálnak
a természetből katapultáltak
A változást elveszik tőled
ők úszkálnak a pénznek bedőlve
Akkor lesz jobb ha megérted végre
minden fájdalmad mik bántanak téged
Én nem akarlak megváltoztatni
utat mutatok hogy te is tudj adni
Nem azt mondom, hogy: Mindenki rossz!
Mindenki bánt és van egy gonosz
Ők is elvesztek, a rendszer részei
valakik lettek, címkék mik szétszedik
Maradék lelküket, létrára terelve
a hatalom útján, magányba kergetve
A remény az, mitől a szíved oly emberi
ami hitet ad, és tudatod megfeni
Refrén
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem
verze 2.
Tapasztalj meg mindent mit lehet
az élet erről szól, erre vezet!
Az igazi iskola itt van előtted
a léted a tanár, nincsenek felnőttek
Lelke gyermeki, tudásra szomjas
játszva könnyedén alkot újat
Vannak dolgok miket nem kell érteni
elég ha érzed ahogy tudatod ébreszti
A tükör nem invertál, magad láthatod
minden pillanat mi csendesen átkarol
Vezeti lényed, mutatja utad
ahogy pár kósza érzés szeli át a múltat
Az idő repül, ha járod vele táncát
egy lépés...két lépés... nem is lényeg már!
Pikáns a sors, mi íveli a szárnyát
ott mélyen benned építi a várát
Hogy élvezd az életed, merj végre élni
csukott szemmel szilánkokra lépni
Hogy élvezd az életed, merj végre élni
csukott szemmel szilánkokra lépni
Refrén
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
