|
|
|
| Előadó: | DEV |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
verze 1.
Azzal hogy mindig magadat bántod
nem látod tisztán a való világot
Nem látod többé önmagad
és a szíved lassan szétszakad
Csak küzdesz mindig, reggel felkelsz
csipa a szembe , tudod hogy nem nyersz
Lehajtott fejjel az utadat járod
egy kőbe rúgsz majd a kiutat várod
Hogy legyen könnyebb az életed
hogy szeresd magad, és a végzeted
Csak lassan elfojtasz mindent
izzik a szíved, éget.. folyton itt bent!
Egy maroknyi régi kopott emlék
ha itt lennél, veled boldog lennék
Az erőt gyűjtöd minden reggel
de újra itt van egy újabb este
Rohannak gyorsan a fiatal napok
megöregszem mire észhez kapok
Megöregszem és egyedül élek
míg szidtam magam, a többiek féltek
Elüldöztem mindenkit
nem láttam bennük az istenit
Csak nyaltam körbe sebeim lassan
láttam az életet kibaszott farsan
Por álarc mi mögött bujkálnak
a tükör előtt úgy ugrálnak
Mint a bohócok, butuska jelmezben
szabad vagy ebben a ketrecben
A kodáj te vagy mit teremtesz
és az élet mit félve felejtesz
Holnaptól majd minden más lesz
tölts még kérlek még egy páleszt
Önts még.. végre felejtek!
a való mit droggal temettek
Mert könnyebb mint erőt gyűjteni
az én szívem nem kell fűteni
Mert lángol bennem az érzelem
és rohan messze a félelem
Mert szembe kell néznem magammal
és azzal a rengeteg haraggal
Refrén
Súgja a hajnal: Ébredj föl!
vár egy új nap az életből!
Hogy megtedd amit nem tettél
hogy érezd amit elfeledtél
Mert a sötétség a fény hiánya
a lelked nem lángol hiába
Mert elnyom téged a félelem
és sokkal könnyebb a kényelem
verze 2.
Ahogy nöl fel a gyermek, átverik
ahogy a napok egymást úgy átfedik
Hogy nem tudunk semmit magunkról
csak álmodozunk az álmunkról
Az én álmom mindig te voltál
hogy a sötétbe messze szaladtál
Úgy merültem el egy tengerben
hol a hullám súgta: Elvesztem…
Kelj fel végre! Mondtam magamban..
egy csillag vezetett, este a szabadban
Próbáltam hinni a butuska szavakban
azt hittem értem, de semmit se haladtam
Az idő az egyetlen barátom
hiszem hogy túllépek a hibákon
Hiszem hogy engem is szeretnek
és ha meghalok, soha nem felednek
Elvan a virág, úgy fújja a szél
magvait messze, hol életre kél
Bár értenéd, és én érteném
a kezed szűk így nem féltenék
Milyen csoda hogy mi itt vagyunk
és egyszer majd mindent itt hagyunk
Én megláttam és te is meglátod
ellenség nincs, csak BARÁTOK!
Barátok… kik vezetnek
kik új útra téged terelnek
Mert az életed nem egy véletlen
és jobb ha tudod: Nem tévedtem!
Mikor láttam a szikrád a szemedben
egy percig soha sem feledtem
Mert hittem és hiszem hogy meglátod
a szíved számít nem a karátok
Refrén
Súgja a hajnal: Ébredj föl!
vár egy új nap az életből!
Hogy megtedd amit nem tettél
hogy érezd amit elfeledtél
Mert a sötétség a fény hiánya
a lelked nem lángol hiába
Mert elnyom téged a félelem
és sokkal könnyebb a kényelem
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
