|
|
|
| Előadó: | Age of Nemesis |
|---|---|
| Album: | Terra Incognita |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | 7:57 |
| Szövegírók: |
Fábián Zoltán |
|
Nagy László (Örökség) Berczelly Csaba Fábián Zoltán Nagy György Kiss Zoli |
|
| Kiadó: | Gula Records Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
...Hihetetlen, hogy az embereknek mennyire szükségük van ara, hogy valaki megnyugtassa őket: nem reménytelen az életük. Szeretik hallani, hogy ők is kivétel nélkül fontos tényezői ennek az egész örök körforgásnak, amit sorsnak hívunk. De ugyanakkor képesek vakon elhinni, vagy a saját maguk számára előnyössé ferdíteni azt, amit mondanak nekik, hajlamosak fanatikussá válni és a fanatizmust csak egy hajszál választja el a barbárságtól. Ő viszont napról napra, egyre növekvő önbizalommal járta az utcákat. Valami megmagyarázhatatlan, fékezhetetlen belső tűz által hajtva fáradhatatlanul
Egyik reggel mégis valahogy olyan gondterhelt arccal indul el. Kérdeztem, mi a baj, de csak annyit mondott: "félek" és újból útnak indult...
I. A Belső Tűz
Elszáll a szó, a szél szárnyán
A szívekre rátalál.
Én megadom a választ,
Ha valaki fél,
Mert valahol mindig meghal a remény.
De a szónak súlyát
Igen, érzem már
Ide tömegek jönnek a reményért
Én megadom a választ,
Ha valaki fél
Mert ugyanúgy éltem azelőtt, nemrég...
Érzem a belső tűzben,
Mely bennem lángol
És tovább él, ha érzed
És újból kéred, újból mondom:
Van remény!!!
Egy prófétát éltetnek,
Egy próféta köztük él
Egy üzenet az égből
Mely hirdeti a Fényt
Ez az igazi, tiszta Ébredés
Érzem a belső tűzben,
Mely bennem lángol
És tovább él, ha érzed
És újból kéred, újból mondom:
Van remény!!!
Akarom, hogy mindenki meglássa,
Hogy újból megtalálja,
Érezze újból át
Az örök élet mindenkire vár
De az álmainkat meg kell élnünk,
Vagy el kell érnünk itt lenn a Földön...
II. Éjfél
Egyedül ért el az éjfél
Hazaértem, a nap végén
Odafenn a lány már alszik
A csendbe olvadt a sötétség
Valahol az álom határán,
Hol a test is súlytalan
A varázslat formát öltött
Érint egy kéz, fénykönnyű kéz
Angyali lény - arcomba néz...
III. A végső igazság
ANGYAL: "Tudod a titkot a fényről,
Hogy honnan, mindegy
A bátorságod, hogy elmondd,
Az nekünk túl sok már.
Ne hidd, hogy jobban élnek majd
Vakhitük tévedés
A szép szó úgy sem használ már
Könnyítsd meg a szenvedést!"
IV. Kétségek közt
És újból itt a reggel
És mégis nehéz szívvel
Indulok, hogy hirdessem az új igét...
Mi lesz, ha félreértik,
Mi lesz, ha nem fogják fel
És önként indulnak fény felé?
