|
|
|
| Előadó: | Szécsi Pál |
|---|---|
| Album: | Kósza szél |
| Megjelenés: | 2001 |
| Hossz: | 3:48 |
| Szövegírók: |
S. Nagy István |
|
Payer András |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | sláger, pop |
| Címkék: | Keressük! |
Fodrász üzlet, pletyka,
hangos női csacsogás, locsogás, lotyogás.
Tartós hullám, tupír, hajfestésre várakozás.
Elvarázsolt meseország az egész.
Meseország királya egy őszes úr,
kit mindenki becéz.
Ó-ó, Gedeon bácsi, a nők bálványa,
őt minden hölgyvendég úgy imádja,
minden asszony keresi a kegyét.
Ó-ó, Gedeon bácsi, a női fodrász,
nagy művész ő, a fő hajszobrász,
megszépíti a páciens fejét.
Nem tudom, hogy amit mondok,
végül hiszik-e.
Házi bort visz néki minden héten
Gizike, picike Micike.
Salgovácné túrós buktát sütöget.
Azzal akar kedveskedni a mesternek
ő egy keveset.
Gedeon bácsi, a nők bálványa,
őt minden hölgyvendég úgy imádja,
minden asszony keresi a kegyét.
Gedeon bácsi, a női fodrász,
nagy művész ő, a fő hajszobrász,
megszépíti a páciens fejét.
Összevesznek érte naponta
a csacsi nők.
Kényes dámák nyomban
afrikai emberevők, kannibálok.
Tejben-vajban fürdetik az öreget.
Meseország királya egy őszes úr,
kit mindenki szeret.
Ha-ha-ha, Gedeon bácsi, a nők bálványa,
de otthon őt is az asszony várja,
s ettől szinte elveszti a fejét.
Ha-ha-ha, Gedeon bácsi egy sámlin reszket
és csendben átkozza azt a percet,
amikor megismerte a nejét.
Lá-lá-lá ...
Gedeon bácsi egy sámlin reszket
Lá-lá-lá ...
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
