|
|
|
| Előadó: | LN Felek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1.
Minden napom más veled
gyere kérlek és mindent én megteszek
csak kövess, és velem többé nem lesz gondod
és ígérem neked befedek minden foltot
amit okoztak,vagy amit sebeztek neked
én szembeszállok érted,amíg csak lehet
ez az élet, veled egy úton ketten
a szíved legmélyébe csapdába estem
a mosolyod az arcod szép
nincsen más lány akiért én harcolnék
a szívedet a helyén hordod
mindig téged várlak meg az édes csókod
de ne hidd azt, hogy te nem vagy rossz lány
elfenekellek téged de te sosem szólsz rám
ez az élet, veled egy úton ketten
a szíved legmélyébe csapdába estem.
Refrén:
Egyszer lefekszik a nap azután felkel
Nappalok és éjszakák az idő így telt el
Hogy mi történt éppen, azt zenébe ringatom
Te vagy az ecset én a színt adom
Egyszer lefekszik a hold azután felkel
Éjszakák és nappalok az idő így telt el
Egyszer felébredtem egyszer álomba ringattam
A lényeg annyi, hogy én a színt adtam.
Verse 2.
Egyszer lefekszik a nap azután felkel,
A szívem egyre kisebb, minden egyes perccel.
Minden egyes lépéssel nem lehet ezt épp ésszel
Megoldani hogyha benned már semmit nem értékel
Amikor lemegy a nap, de tényleg le ne tagadd
Hogy könnycseppet láttam én a szemed alatt.
Gyere elmesélem hogy van az élet lapjára festem
Azt amikor a szíved mélyén baby csapdába estem.
Gyere megmutatom merre vagy min mentem keresztül
Akkor amikor emlékszem szerettelek veszettül
A szívem szeret de nem tűr, ezt meg kéne értened
De ha te tévedsz mond a hibákat rám miért kened,
Nem kéne féltened, mit tegyek a széllel?
Ami elfújt mindent egy magányos éjjel.
Az egészet láttam tisztán, itt a kép tört el
De tudom arra haladok amerre a lépcső fel.
Refrén: (2x)
Egyszer lefekszik a nap azután felkel
Nappalok és éjszakák az idő így telt el
Hogy mi történt éppen, azt zenébe ringatom
Te vagy az ecset én a színt adom
Egyszer lefekszik a hold azután felkel
Éjszakák és nappalok az idő így telt el
Egyszer felébredtem egyszer álomba ringattam
A lényeg annyi, hogy én a színt adtam.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
