|
|
|
| Előadó: | Rock Színház |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor Kemény Gábor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Énekmondó):
Halljátok, jeruzsálemiek!
Halljátok, honfitársaim!
Íme, a hála és dicsőség éneke,
melyet a tiszta életű Ethán költött Dávid királynak
és az ő fiának, Salamonnak
és mai életünknek magasztalására.
Halljátok hát a hála és dicsőség énekét, Ethán művét!
Fölkél most a dal, mint a hajnali fény,
Felszárnyal az ünnep egén.
Pártos ma a költő, hisz bárhova néz,
Megújul az őstelevény.
(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
(Simon):
Te visszajöttél, de anyánk már nem jöhet.
(Sém):
Akkor halt meg, mikor téged elvittek.
(Simon):
Nem engedték azt sem, hogy mi temessük el.
(Sém):
Halott testét egy gödörbe vetették.
(Ethán):
Eszter, merre jársz?
Hol találjak rád, ha elmentél, ha elhagytál?
Minden bennem él, a legszentebb kötés,
mely kettőnké lett utunk kezdetén.
(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
(Énekmondók):
Ha élne még a hős, a nagy tanító,
Ki fölnevelte gyermek hazánk,
Meghatottan nézné e szépülő hont,
Őt dicsérjük, Dávid királyt!
(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
(Főeunuch):
Barátom, nagyon fáj sorsod látnom,
nehéz a búcsú így.
Vigaszul szolgálhat, hogy akit itt hagysz,
oly boldog a szép Lilith.
Dalaid szövegét kőbe vésték Salamon műveként.
"Énekek éneke" - ezen a címen őrzi majd hírnevét.
Hogy búcsúnk ne múljék nyomtalan,
E finom illatszert vidd el magaddal!
Gondolj rám néha, és emlékezz szavamra:
Hogy nem érdemes férfiként élni az eunuchok világában!
(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
Hirdesd békénk erejét, népünk örömét,
Népünk termő talaját, Dávid örökét!
(Ethán):
Elmegyünk innen, gyertek!
(Simon):
Szólj neki te!
(Sém):
Te vagy a jófiú! Te mondd meg!
(Ethán):
Mennünk kell!
(Sém):
Apánk!
(Simon):
Várj még! Talán majd később...
(Sém):
Mire várnánk?
(Ethán):
Mit akartok?
(Simon):
Arról van szó...
(Sém):
Mi már nem megyünk veled!
(Ethán):
De hát miért?
(Simon):
Más vagy, mint mi!
(Sém):
Neked nem sikerült!
Te itt már semmi vagy!
(Simon):
Téged megtörtek, apám!
Te feladtad!
(Ethán):
Ez hát a vég,
így lesz teljessé a szégyen, a gyalázat!
Jó, csak menjetek, hagyjatok magamra!
Gyerünk! Tűnjetek már el!
Búcsúznotok se kell! Igen, menjetek!
Tűnés! Takarodjatok!
Elég volt! Nem bírom!
Elég a gyalázatból!
Elég már!
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
