|
|
|
| Előadó: | Dr. Bobo |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Orbán Tamás Bessenyei István Menczel Gábor |
|
Hauber Zsolt |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Itt van a Holiday! Hű, de jó!
Én meg kérdezem, hogy hol van a tavalyi hó,
mikor a szívemet a szerelem úgy járta át,
mint a pipadohányillat a nagypapát.
Mivel Pesten egy este egy prágai csirke,
nyakigérő miniben, a szememet csípve
sétált be a szívembe a Váci utcán.
Domborodtak idomai feszülő cuccán.
Cseh volt a csajszi, én meg csehül voltam.
Hát odaléptem hozzá és ilyeneket szóltam,
hogy: „Parlais-vous francais?” „Ti gavarish pa ruski?”
Ő meg ilyeneket: „Hé, öreg, a gyufát ne húzd ki!”
Megtudtam, hogy magyarul tanul az édes,
hogy szereti a zenét, meg hogy szenvedélyes.
Csak az a baj, hogy holnap este haza fog menni,
és nem látom egy évig. Nincs mit tenni!
Egy éve várom már, hogy nyár legyen végre,
és felüljek a legelső prágai gépre.
Ahogy repülök az égen, már tisztán hallom,
hogy így szól hozzám angyali hangon:
JÓ REGGELT, DRÁGA!
ÉN VAGYOK A PRÁGAI LÁNY!
MÁR VÁRTAM RÁD!
JÓ REGGELT, PRÁGA!
SZÁRNYAKAT ADOTT A VÁGY,
HOGY RÁM TALÁLJ!
Repültem édes, ahogy csak tudtam.
300 napja már nem is aludtam,
csak néztem a falat, meg a Cseh Kettőt,
és nedvesre áztattam a zsebkendőt.
A rádióban üvöltött a Karel Gott,
én meg vertem a falat, hogy nem vagyok ott
még melletted. Na, meg mellesleg,
nem én adok ritmust a testednek.
De most let’s go, repül a gép.
Erre vártunk már nagyon rég!
Hey-ho! Leszállás!
Augusztusig nem lesz megállás.
Taxival mentem a házatokig,
de azt mondta a házmester: „Már nem lakik itt!”,
mivel férjhez mentél a tavalyi télen.
Mit akartam tőled, én már nem is értem?!
Csak ülök itt a főtéren, az aszfalton,
magam elé bámulok, és azt hajtom,
hogy én mekkora ökör, én mekkora állat!
Ahoj poplacsek! Leteper a bánat.
Nézzük meg a várost, ha már itt vagyok!
Talán küldenek egy másik nőt az angyalok,
és már nem lesz baj, hogy eltűntél,
ha így szól hozzám egy cseh tündér:
JÓ REGGELT, DRÁGA!
ÉN VAGYOK A PRÁGAI LÁNY!
MÁR VÁRTAM RÁD!
JÓ REGGELT, PRÁGA!
SZÁRNYAKAT ADOTT A VÁGY,
HOGY RÁM TALÁLJ!
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
