|
|
|
| Előadó: | Random Trip |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bata István Farkas Roland (Wolfie) Delov Jávor Fábián Juli Szebényi Dániel |
|
Bata István Farkas Roland (Wolfie) Delov Jávor Fábián Juli Szebényi Dániel |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Wind blows through my skin,
Through my mind,
Though it’s heating me up,
Couldn’t wait to leave
this day behind,
And go for a ride.
It’s not the speed that is
shaking my soul,
My fuel don’t cost a thing,
All I need is to breathe,
To dive under the deep
My sweet eternity!
Free
No one else can set me free,
Just me,
Gotta let this feeling grow.
Free
No one else can set me free,
All I need is to hear
The song of the air,
To create my reality.
Only racks can see
How winds are playing
With my hair let loose.
Colours all around,
Pretty fine,
Pretty fine.
Distance gives you a chance
to redefine
the meaning of life.
Discover, discover, discover, discover…
Free
No one else can set me free,
Just me,
Gotta let this feeling grow.
Free
No one else can set me free,
All I need is to hear
The song of the air,
To create my reality.
A szélvédő szemüvegén át versenyt futó tájak,
ismeretlen házak, nekem integető fákkal.
Leelőzött szerelmek és leelőző árnyak,
külön irányú sorsok között megegyező vágyak.
Szerpentinek szele, mint kis éji zene
követnek a-ból b-be, de nem a cél, az út a lényeg.
Kézen fog az idő, oda hív hol tágul a tér,
elöl ülnek a bátrak, hátul marad aki fél.
Free
No one else can set me free,
Just me,
Gotta let this feeling grow.
Free
No one else can set me free,
All I need is to hear
The song of the air,
To create my reality.
Hegyek, völgyek, gátak között ki tudja hova érek?!
A testünk csak egy jármű, az utas benne a lélek,
a testünk csak egy jármű, az utas benne a lélek.
Free
No one else can set me free,
Just me,
Gotta let this feeling grow.
Free
No one else can set me free,
All I need is to hear
The song of the air,
To create my reality.
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
