|
|
|
| Előadó: | Zoller Zsolt feat. Procee |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Az úton apró léptek, a szemek kérőn néznek;
megremegnek a térdek, mikor a bejárathoz érnek.
Azt mondták régen: Szeretnek, de az otthon már nem menedék
Terror ház lett belőle és sehol nincsen fedezék!
Itt nem elég egy repedés, a szakadt sebek fertőznek,
Mindennap egy temetés, hol szakadt lelkek rejtőznek
rég meghasadt az álomkép mit elmosott a rettegés,
rémségek a falak közt, ez valóság, nem tettetés!
A boldogság nem tettre kész, az idegpályák bomlanak,
A kártyavárak omlanak, összeroppannak a gond alatt
A gondolatok gondoláján szürkeség és feladás,
hogy miért vidámak mások, az élet miért felemás?
Nem megy már a tagadás, a színes álarc megfakult,
Nem tesz senki semmit, itt minden ember megvakult..
A jóreménység fészkéből rég kihulltak a lárvák,
Az átvirrasztott éjszakák a szív húrjait rágják!
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Szeretet megfakult elve, alkoholtól vakult elme,
Agresszív az apa, Ellenállni nincs értelme..
Börtönben a gyermek lelke kiabálás, virrasztás,
Nincs ölelés, nincs mosoly, remeg minden pillantás.
Elcsattan egy pohár, vérző heg a homlokon,
Lila színű foltok a tarkón és a combokon
Vércseppek a csempéken, elnémul egy kiáltás,
A menekvés esélytelen, a jóra nincsen kilátás
Hol van már a látomás, hol eltűnnek a lidércek,
Lesz e olyan állomás, hol nem a szerettek a pribékek?
A szülő szó már félelem, csak reszketés a padban,
De nem figyel rá senki, otthagyják a bajban
A barátok csak nevetnek, hiába zokog nagyban..
A kicsiny összegörnyedve, egy imát motyog halkan..
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot
Hogy a homlokára esténként a fájdalom ad csókot...
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot
Hogy édesanyja helyett a fájdalom ad csókot...
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
