|
|
|
| Előadó: | Szakácsi Sándor |
|---|---|
| Album: | Megvagyok |
| Megjelenés: | 1986 |
| Hossz: | 2:51 |
| Szövegírók: |
Fábri Péter |
|
Gallai Péter |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Telek elmúlnak, nyarak elmúlnak.
sok erős várak leomolnak.
Jön az esztendő, megy az esztendő,
tegnap lesz rögtön a holnap.
S ha a sír vár ránk, ugye, mit várnánk,
gyors évek-lepte halandók?
Amióta vagyunk, a halálra vagyunk,
soha nem voltunk maradandók.
Hova pörgünk el? Milyen álmokkal?
Hulláktól sose jött válasz.
A barátságok s a szerelmek mind,
mint szétoszló füst, szállnak.
Aki boldog volt s aki nem volt az,
mind egyként tűnik a sírba.
Ha sosem lett volna egyéb törvény -
ez az egy rég meg vagyon írva.
Aki habzsolt és aki koplalt,
és aki tolvaj volt s aki rendőr,
aki strihelt és aki viccelt,
és aki fát hordott s aki kendőt,
aki hódított s aki gyógyított,
aki gyilkolt és aki ítélt,
aki polkát járt s aki poklot járt,
s a ki álmokban s aki itt élt,
aki bambán leste, ha bombákkal
fenyegették szónoki hévben,
aki elhúzó madarakra figyelt,
hogy szállnak, szállnak az égen,
akit átvertek s aki átvert,
s aki pórázon volt bátor,
aki józanul élt, aki porba merült,
akit elnyelt vágy és mámor,
aki bújt, aki nem, s aki félt, aki nem,
aki hitt, aki nem - tovatűnik;
s aki mert, aki nyert, aki szólt,
aki nyelt, aki bűntől botlott bűnig -
mind lomha menetben a sír fele tart.
Isten löttyinti a vödröt.
Megtölti velünk Földünk földjét:
csak telnek, telnek a gödrök.
Ez a csontokból szőtt háló már
beteríti egészen a glóbuszt;
mert csontra soványul mind,
aki élt - ehetett lazacot vagy lóhúst.
S csak e hálón át sejlik föl még,
amit úgy nevezünk, hogy a múltunk.
Jaj, föllázadt angyal, Lucifer!
Veled együtt mind ide hulltunk!...
Ó, szétrohadó testvéreim!
Így fut az élet a bugyuta halálba.
És mégis: e bomlás isteni terv -
hát álljunk mind be a táncba!
Jöjj, fogd a kezem, gyere halni velem,
gyere, mosolyogj, dobban a léptünk!
Nevetőn, kacagón menjünk oda át!...
Hiszen úgyis mind odaérünk.
A hazai zenei élet egyik legképzettebb női hangja, húsz éven át készült az előadói pályára, mindig közel volt a műfajhoz, talán nincs is olyan ismert énekes, akinek a lemezein nem működött közre.
Több mint tíz éve az ország legismertebb előadói között tartják számon. Kati – miközben a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetének egyik énektanára – Új utakon címmel új lemezt készített, ami mostani beszélgetésünk aktualitását is adta...
- A nagy áttörés 2010-2011-re tehető és ma már 2024-et írunk. Hogyan látod az akkori és a mostani Wolf Katit?
- 2010-ben volt az X-faktor, amiben megismert a közönség és utána közvetlenül az Eurovíziós Dalfesztivál, ahova felnőtt előadói életem első slágerét vittem, mert ugye a Vukon azért addigra már túl voltam. Elég hosszú idő után kerültem igazán a nagyközönség elé, már anyukaként két kisgyerekkel, miközben 20 éve már mindenféle színpadon álltam, de ismeretlen énekesként. Nagy lendülettel mentem az X-Faktorba, de ebben azért benne volt az is, hogy 36 évesen mit keresek én a popszakmában, esetleg hazaküldenek. De hál’ istennek annyira nyitott volt a csatorna, sőt, ez volt az én „backstage sztorim”, hogy már anyuka vagyok, kialakult élettel, és így is el lehet kezdeni egy új pályát. Nekem az X-Faktor és az Eurovízió egy robbanásszerű, hatalmas katarzis volt. Együtt éltünk, együtt lélegeztünk az egész X faktor stábbal, figyeltek, vigyáztak ránk, együtt ötleteltünk, szuper volt ott lenni velük. Az Eurovíziós verseny ezután olyan volt, mint a tejszínhabra a csokiszórás. Nagyon boldog voltam ettől az egésztől, de ma már bizonyos dolgokat másképp csinálnék. A legnagyobb hibámnak azt tartom, hogy elkezdtem zenekar nélkül fellépni. Zenei alap és CD, pendrive, arra ráénekeltem és mentünk fellépni. Nagyon élveztem a sikert, a rengeteg munkát – de ezt ma már nem így csinálnám.
- Ezt nagyon meg tudom érteni, de ezt nem ingyen kaptad. Ezért te nagyon megdolgoztál...
- Előtte rengeteget dolgoztam, megtanultam mindent, amit lehetett, mentem az apámmal (Wolf Péter zeneszerző) dolgozni, rengeteg stúdiómunkát csináltam. Mellette tanultam meg, hogyan kell dolgozni egy stúdióban, közben felléptem, zenekarokkal énekeltem, rengeteg gyakorlati dolgot tanultam. Emlékszem, az X-Faktor alatt mondogattam magamnak, hogy nem fogok sírni azon sem, ha kiesnék a műsorból. És bár minden percét megéltem ennek a helyzetnek, bennem egészen mások voltak a belső támpontok, mert amikor már két gyereked van, sokkal, de sokkal erősebb vagy, fel vagy készítve helyzetekre.
